Kultúra és Közösség 1990/2. [antikvár]

David Koigen A SZOCIALIZMUS KULTÚRA-SZEMLÉLETE^ Részletek ELÖSZÖ (Eduárd Bernstein, 1903) Első pillantásra talán ellentmondásnak tűnhet, amikor éppen e sorok írója vállalkozik arra, hogy előszóval útjára bocsásson egy olyan értekezést, ami nagyobb energiával száll szembe a szociológiai jövő-agnoszticizmussal, mint az újabb szocialista irodaiam bármelyik hasonló terméke, és ami a szocializmus pozitív végcél-filozófiáját éppenséggel megiható melegséggel posztulálja. Hiszen e sorok írójának nevével egy mondatot sem hozmaik gyakrabban (kapcsolatba, mint azt a kijelentést, miszerint számára az, amit általában a szocializmus végső célján értenek, nem más, mint maga a mozgalom.** Első pillantásra úgy tűnik, hogy teljes ellentét uralkodik e kijelentés és az itt közreadandó munka szelleme között. Ez az ellentét azonban csak látszólagos. Már az a megfogalmazás, hogy „amit általában a on értünk" világosan megmutathatta a figyelmes olvasónak, hogy e szentenciát nem abban la szigorúan vett pozitivista szellemben kell értelmezni, amit a napi zsurnalisztika tulajdonított ndki. De eltekintve ettől és azoktól a magyarázatoktól, amelyekkel én akkoriban szembeszálltam az ilyen fajta értelmezés ellen, az itt tárgyalandó téma szempontjából nem érdektelen leszögezni, hogy ez az igen s2ikeptikusan hangzó kijelentés egy olyian polémia során hangzott el, amelyben e kijelentés megfogalmazója a különböző társadalmak alkotmányainaik jogi megítélése szempontjából erőteljesen hangsúlyozta a kultúra mértékének és mércéjénék a jelentőségét. Az egész polémiát egy, a keleti népeiknek a itörök uralom elleni harcairól szóló cikk váltotta ki, amiben a szociáldemokráciának e harcokkal kapcsolatos állásfoglalásáról a következők álltaik: „Az olyan emancipációs küzdelemnek, amiért mi lelkesedünk, és adott esetben erőnkkel is síkraszállunk, kulturális érdeket is magában ikell hoirdoznia." (Neue Zeit, XV. évf. 1. sz. 110. o.). És a fent idézett, sokaknalk oly taszító kijelentést tartalmazó dolgozat első felében egy szocialistával szemben, aki a durvaságot és barbarizmust mint a kapitalizmus szükségszerű velejáróit a modern kultúra fölé helyezte, ellenérvként * Die Kulturanschauung des Sozialismus Berlin, 1903. Dümmler ** „A cél semmi — a mozgalom minden" — Bernstein szállóigévé lett szavai. (A szerk.)