Múzeumi Közlemények 1973/2-3. [antikvár]

Múzeumi feladatok a technikatörténeti ismeretterjesztés terén Korunk technikafejlődési tényeinek művelődéstörténeti rögzítése sohasem tudott, és máig sem tud lépést tartani a technikának robbanásszerűen táguló actio radius-ával. A technika ősibb, szélesebben és gyorsabban ható meghatározója volt a társadalmat alakító erők rendszerének, mint a kultúra más megnyilvánulásai, akár a tudomány vagy a művészetek. A tűztől, az éktől, a keréktől a Mars-rakétáig mindenre rájött az ember, és megtanult mindennel bánni, mindent a maga javára vagy egymás vesztére fordítani, amint ösztönösen, majd a kutató elme útmutatásával, el kellett érnie a fejlődés állomásait. Ebben az egyre hatványozottabb sebességű folyamatban a XX. század átlagembere egyre többször riadtan néz körül: a technika új területein, az azokból nyíló távlatokban mind nehezebb eligazodnia. A technika vívmányai korszakhatárolók az emberiség életében, meg tudják változtatni az embert körülvevő anyagi és gondolati világot, és mégis: az ember egyéni ismeretanyagában, a közműveltség általános tudás-területén egyre több fehér folt keletkezik a technika szektorában. Napjainkban egyre több, egyebekben intenzív műveltségű ember is, csak a csodálatig és legfeljebb a praktikumok elfogadásáig jut el a technikai fejlődés egyes vonalainak megismerésében, de alig vagy egyáltalán nem tudja követni, összefüggésekben áttekinteni eredményeit olyan mértékben, hogy azok ismerete általános műveltségének integráns részévé váljék. Az igény, az érdeklődés, a kíváncsiság megvan korunk emberében a technika tudás-elemeinek megszerzésére; társadalmi elvárások is ösztönzik a közműveltség szélesebb kapunyitását a technikai ismeretek számára. A különböző fokú szakmai képzéstől a barkácsoló szakkörökig a technika elsajátításának sokféle módján pallérozódnak speciális érdeklődésű koponyák, rátermett kezek. És mégis: az utca emberétől a tudós főkig sokan vagyunk, akik - értve-nem értve - szégyellnénk nem tudni Picassoról és a Guernica-ról vagy a Fényes s zelek jelr ends zer éről, de sokkalkevesebbet tudnánk elmondani a komputer memória-egységének mibenlétéről, a lézer-sugár interplanetáris hatóerejéről, az atomerő megzabolázá-sáról és korunknak sok mindennapos technikai problémájáról. Ma, amikor az emberiség létét és az egyes ember személyes életét is testközelből befolyásolja a technikának szinte naponta továbblépő forradalma, e téren is magasabb mércét kell állítani a közműveltség fogalom-határainak kitűzésénél. Térben, időben gyorsabban ható módszerek szükségesek a technikai ismeretek társadalmi méretű kommunikációs lehetőségeinek megteremtéséhez. E feladatok a szervező kezdeményezés és a tanító közreműködés kötelezettségét róják a tudomány elkötelezettjeire, akik a múltban való öncélú elme-rülés, vagy a kutatói kedvtelés esetlegességei helyett a fejlődésnek, mint folyamatnak dokumentálására, a természeti tények és ember -szempontú ösz-szefüggéseík felderítésére orientálják munkásságukat, és a technikatörténet