Nyelvünk és kultúránk 55. [antikvár]

BISZTRAY ÁDÁM Teljesületlen hiteim Teljesületlen hiteim emésztenek, viaskodom velük, amit enyéim akartak, zászlóul hordoztak, felejtik, én emlékezem, helyettük tudom, kiáltok, véreztek érte, sanyarún éltek, nem látszik seb, nem hallják szavam, eszelősnek hisznek uram. Jó nekik, ha lehet jó a felejtés, hűtlen idő, az új lélek, megindult a homok, éles esője a veteményt elveri, parázs az, csomót hagy sűrűn enyéim arcán s homlokán, mint a himlő, nem tudják, miért van, szeplős a tükör vagy szemük hibás, nem értik szavam, hitetlennek hisznek, uram. Szárnyas, verő homoknak, rőt sáskának szünetlen szél segít, ki volna, aki fújja iszonyú tüdejéből mindeneket laza és felgyűlt tornyai alá temetni élve, mondd, ki lehet, ős-ellenséged hagyod terjeszkedni az éj balfelén, kerülik szavam, magányosnak hisznek, uram. Almukban is egy piacon kereskednek, fogukon aranynak próbája, most táncolnak síp, dob, hegedű mellett kapatosan, idegent befhívnak, most az üstököst félik, fegyver idejét, látni nem való ostort, és szűk udvarukon zúgnak, mint rajzáskor repülő, nagy fekete hangya, nevetik szavam, szelídnek s gyávának hisznek, uram. RÓZSA ENDRE A részvétlenség emeletei Rámolják ki a levegőt; minden fakja, fiókja csődig tele! Pohárfenékre szikkadt arcok, arcok, pókhálós tükrök rovar-zárványai! Befőttesüvegek falán szőrmolyhos köldökök düllednek át. Foszladó madzagon öngyilkos nyakkendők himbálóznak. Repdeső krepdesinek közt moly kell hát, himporos zsolozsma? A bélcsavarodásos ünnepi ing.