Nyelvünk és Kultúránk 59. [antikvár]

Részlet:A római katolikus egyház a szórványságban*Az elmúlt mintegy két évtized alatt viszonylag gyakran jártam külföldön. Európán kívül megfordultam az Amerikai Egyesült Államokban és Brazíliában is. Bárhol, bármerre jártam is, kivétel nélkül szakmai (teológiai) vagy benccs rendi konferenciákon, gyűléseken vettem részt. így érthető, hogy külföldre távozott, hosszabb-rövidebb ideje ott élő magyarokkal csak ritkán találkoztam. Bár a kb. 10 milliós Sáo Paulóban felkértek egy magyar mise és prédikáció tartására is. A kis templomban talán kétszázan lehettek, az istentisztelet végeztével pedig mintegy ötvenen vártak meg, hogy néhány szót váltsanak velem, inkább csak üdvözöljenek.Ilyen körülmények között érthető, hogy a külföldön élő magyarság vonatkozásában személyes tapasztalatokkal alig rendelkezem. E körülmény miatt két olyan rendtársamhoz fordultam, akik reális tapasztalatok birtokában tudtak néhány egészen spontán közölt információt nyújtani.Bognár Lambert a győri bencés gimnázium tanára hat ízben volt 22 hónapig az Egyesült Államokban lévő Toledóban. Magyar plébánián, magyarok között töltve idejét néhány emlékét jegyezte fel. Az ő leveléből közlöm az alábbi részleteket.Azt hiszem, nem túlzás, hogy a plébánia az egyetlen olyan összetartó erő, ami meg tudja őrizni a magyarságot és a magyarságérzést. Toledo alapjában véve ipari város, lakossága kb. 5700 ezer. Azért kb., mert ezt maguk az amerikaiak is így veszik, hiszen a város inkább csak eszmei fogalom, inkább csak Toledo stb. erea"-ról lehet beszélni. Ebből a magyarok száma kb. 8000. Ez sem mind katolikus, vannak reformátusok és görög katolikusok is. Ezek annak idején, a század első éveiben, mind egy kerületfélébe települtek. A neve (ez nem hivatalos földrajzi vagy közigazgatási név): Birmingham Neighbourhood. Szinte egyedülálló már Amerikában, mert megőrizte etnikai egységét. A többi magyarlakta városban, Detroitban, Clevelandben, amelyek szintén ebbe az övezetbe tartoznak, és amelyekben még több magyar él, ez már nem létezik. Oka: a fiatalok kivándorlása jobb módú kertvárosokba, az öregek kihalása, házaikba feketék vagy Puerto Ricó-iak bevándorlása, s ennek következtében a slumosodás". A plébániatemplomban még két-három évig visszajárnak a magyarok vasárnaponként, aztán már csak a Hungárián Festival"-ra. De miért is mennének, mikor már a magyar nyelvű mise és prédikáció nem vonzza őket, a mai negyvenévesek már nem is igen értik, a gyermekeik pedig végképp nem.* A Nyelvünk és Kultúránk szerkesztősége még a múlt évben levelet intézett a magyarországi egyházak néhány vezetőjéhez, azt kérve tőlük, tájékoztassák a folyóiratot arról, milyen közvetlen vagy közvetett tapasztalataik vannak a szórványságban működő egyházi közösségek anyanyelv-megőrző és kultúraápoló tevékenységéről, hogyan segítette eddig saját egyházuk ezt a tevékenységet, és milyen lehetőséget látnak a jövőben ilyen jellegű tevékenységük kiszélesítésére. A beérkezett válaszokat az 58. számban közöltük, a lapzárta után hozzánk eljuttatott írásokat pedig ebben a számban tesszük közzé (711. lap).7