Nyelvünk és Kultúránk 64. [antikvár]

KANYADISÁNDOR A bujdosni se tudó szegénylegény éneke Ad notam Ady Endr« D. G. barátomnak mondom kelendő a burkus minket még egy rongyos forintra se taksál senki emberboltos nem kellünk mi múltnak nem kellünk mi mának kivált jövendőnek minket itt utálnak nem kellünk mint testvér sem itten sem ottan a nemkellésekbe beleszomorodtam hitted volna-e hogy nyelvpecérnek álljon a valamikori kenyerespaj tásom kivel együtt vittünk vettük meg a sáncot akkor még a világ gyönyörűnek látszott lejárt testvér lejárt rosszul tarisznyáltak felezőideje a vén ideáknak kiszikkadt a nádas kigyérült az erdő nem bujdosó lenne a nevünk tekergő sem inde sem unde semerre az utunk egy-két ezer évet vissza kell butulnunk