Bővebb ismertető
SZÉKELY BERTALAN ÚJ KARTONJAI
Alig ösmerünk magyar művészt, a ki oly elszigetelt helyzetben volna, mint Székely Bertalan. Nem tart és nem tarthat közösséget a modern festészeti hitvallásokkal. Nevét minden tíz évben egyszer említik a hírlapok. Munkái - monumentális falfestmények - nem kerülnek a műtárlatok termeibe. Semmi köze a közönséghez, a melynek ízléséhez nem hajlandó simulni. Hivatalos címe ugyan magyar királyi professzor, de nincs neki való iskolája. Az az ember, a kinek tanácsát oly gyakran kérte Lenbach és Makart, most piktor-nebulókat tanít. Sem díszes összejöveteleken, sem hivatalos reprezentációkon, kedélyes piktor-kompániákban nem látni az ő hatalmas fejét, bölcs és jóságos tekintetét. Ha igaza van Ibsennek, hogy az az erős ember, a ki egyedül áll, úgy Székely mindannyiunk legerősebbike. Olyan, mint a campagna mocsaraiban ténfergő kivert bivalybika.
Elképzelhető, hogy ez a nagy magánosság döntőn hat a művészetére. Egy ember, a ki
reggeltől estig a maga bensője felé fordítja tekintetét, feltétlenül más, mint a ki fürge szereplője az életvásárnak. Más gondolatok, más vágyak, más ideálok alakulnak ki benne.