Udvarház-Magyarország perimodern fénytörésben

Jelen kötet Baji Lázár Imre 1995 és 2021 között született írásait tartalmazza, mely írások az Ökotáj, az Irodalom visszavág, a Korunk, a Magyar Kisebbség, a Országépítő, a Véletlen Balett és a Falu folyóiratokban jelentek meg, melyet néhány nyilvánosságot nem látott esszé egészít ki.
Az írásokat az ökológiai szemlélet, a globalizáció, a lokalitás és a hagyomány feszültsége; a modernitás, a posztmodern, és a szerző által alkotott értelmező fogalom, a perimodernitás drámája járja át. Fogalmi rendszere kötődik humán ökológiai elméletéhez, melyet mint E-K-O (ember-környezet-organizmus) modell ismertetett a magatartástudományi és humán ökológiai tankönyveiben, és a nemzetközi tudományos nyilvánosság diskurzustereiben.

Esszégyűjteménye megőrzi és irodalmias keretekbe fordítja át ezt a transzdiszciplináris nyitottságot, külön fejezeteket szentelve a magyar történelem Spengleri-értelemben vett osztálytragédiáinak, egyben vizsgálva a pusztulásukkal teremtett űr betöltésének későmodern esélyeit a fenntarthatóság jegyében.

A szerzői név használata jelzi egyben a műfaji határt is, mely az egyetemi tanár Lázár Imre társadalomtudományi és humán ökológiai kutatásait és elméleti munkásságát elválasztja esszéinek irodalmias, és poétikus világától.


A kötet legfőbb üzenete talán az, hogy egy Létező számára a legfőbb Lét-feladat maga a Lét-megismerés, és az így megértett Létbe való szelídséggel, türelemmel, alázattal (e három erény összefoglaló neve: szeretet) való belehelyezkedés. Ez egyúttal megrendítő üzenet arról, hogy az emberi életnek önmagában sem célja, sem értelme nincs és nem is lehet, célt és értelmet csak a szeretettel véghez vitt és folytonosan gyakorolt létmegismerés és létbe való beleilleszkedés adhat.
Bogár László
*