Néprajz és nyelvtudomány I-VI. [antikvár]

A SZEGEDI PAPRIKA1. A paprika elnevezéseA paprika (capsicum) magyar és idegen: európai és ázsiai nevei leginkább a borsot jelentő görög-latin peperi-piper szóra, ez meg szanszkrit eredetre vezethető vissza. Ebből a szóegyezésből következtették azután régebben egyes kutatók, így a magyar Hangay Oktáv is, hogy a paprika óvilági növény. Ha Amerikából honosodott volna meg, szerintük az eredeti indián nevet kellene ideát is viselnie. Ez a merev gondolkodás azonban nem számol a művelődéstörténeti és néplélektani tényezőkkel. Világos ugyanis, hogy amikor a bors helyett és bors gyanánt kezdik a paprikát használni, egyszerűen magát a régi, megszokott szót is alkalmazzák rá.így van azután, hogy a német spanischer P fej jer, roter Pfeffer, Beissbeere, indischer Pfeffer, türkischer Pfeffer, Schoten-Pfeffer, Paprika, a francia piment annuel, poivre d'Espagne, poivre d'Inde, az angol pop pepper, red pepper, az olasz peperone, a magyar, délszláv, cseh, lengyel paprika, az orosz turjeckij perec, asztrahanszkij perec, iszpanszkij perec, zsgun, a román piparca nevek legnagyobb részben a peper szóban gyökereznek. Az indián agi és chilli nevek, illetőleg származékaik Európában nem tudtak elterjedni.A paprika elterjedéséről, meghonosodásáról később bővebben szólunk. Itt csak annyit kell megjegyeznünk, hogy hazánkban tudtunkra a XVI. század második felében, 1560 táján Szikszai Fabricius Balázs sárospataki tanár szó jegyzékében tűnik föl a szó indiai bors (= siliquastrum) alakban. Ez nem lehet más, mint a paprika, hiszen az Újvilágot eleinte Indiának tartották és sokáig annak is nevezték. Még ma is beszélünk indiánokról, Nyugatindiáról. Ebben az időben Széchy Margit főrangú asz-szony kertjében már növényként is előfordul és vörös törökbors a neve. Hasonló, törökbors (piper Indicum) alakban Szenczi Molnár Albert szótárában (1604) is olvasható. Ettől kezdve törökbors néven közli minden szótárunk. Csapó József Űj Füves és virágos magyar kert c. munkája (1775) az első, amely másképpen kerti borspaprika néven is ismeri. Különös, hogy régi füvészkönyveinkben nem fordul elő. Lippay János Posoni kert c. nagyjelentőségű kertészeti munkája is (1664) egy-két szóval említi ugyan a törökbors ültetését, de sem gondozására, sem fölhasználására nem terjeszkedik ki. Különös az is, hogy a híres régi magyar konyha sem tud róla. Eddigi ismereteink szerint az egykorú úri konyha, a barokk főúri háztartás a fűszerként használt paprikát még nem ismeri.