Néprajzi látóhatár 1992/3-4. szám [antikvár]

UJVÁRY ZOLTÁN A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGI NÉPRAJZI KUTATÁS HÁROM KORSZAKA A PUBLIKÁCIÓK TÜKRÉBEN A magyarországi nemzetiségi kiadványok kérdései szorosan kapcsolódnak a különböző szaktudományok törtenetéhez és kuUUÓmunkájához* Némely vonatkozásban azonban - különösen a kezdeti időszakot illetően - egyéb tényezők is szerepet kaptak a nemzetiségi kutatásokat és kiadványokat illetően. Az ide vonatkozó tudományiörténcti áttekintésben három - egymástól jól elkülönülő - időszakaszról beszélünk. 1. Az első az 1910-es évek közepéig, lényegében az első világháborúig tartó periódus. 2. A második a két világháború kö/.ötti negyedszázad. 3. A harmadik pedig a második világháborúi követő, napjainkig tartó közel fél évszázados időszak. A nemzetiségi kutatások mindhárom periódusban sajátos vonásokat mutatnak. 1. Az első nagy szakasz a történeti Magyarország idejére esik. Erre a korra teljesen más vizsgálati szempontok érvényesülnek, mint a későbbi - azaz jelenlegi - államhatárokon belüli korszakokra. Mindenekelőtt azért, mert a történeti Magyarországon egészen más nemzetiségi viszonyok voltak, mint Trianon uuin. Az akkori államhatárokon belül (a múlt század közepe és vége közötti időszakban Horvátország nélkül) a magyarok és a nemzetiségiek aránya fele-fele volt (magyar 1880: 46,6%; 1890: 48,5%; 1900: 51,4%). Az 1880-as népszámlálás szerinti 15 millió 739 ezer lakosból német 13,6%, szlovák 13,5%, román 17,5%, rutén 2,6% és egyéb 6,2%. Az adatokból világosan kitűnik, hogy az első periódusban főleg három nemzetiség - német, szlovák, román - számarányát illetően akár nemzetnek is tekinthető az államhatáron belül. Különösképpen vonatkozhat ez az erdélyi románokra, a felvidéki szlovákokra, nyugaton a németekre, de pl. az Erdős-Kárpátokban a ruténekre is. Az első korszakra esik a nemzeti öntudatra ébredés nagy hulláma a Kárpát-medencében. Az ún. reformkortól kezdve a nemzetiségek önállóságra törekedtek. Ez irányú tevékenységükben erős hangsúlyt kapott a népismeret, a múlt, a gyökerek kutatása. Ebben nagy szerepe volt a szlávoknál a MaúcMnak. A szerb Matica 1826-ban, a horvát 1842-ben, a szlovén 1864-ben alakult. Az anyanyelvi könyvek megjelentetésének a nemzeti-nemzetiségi tudat kibontakozásában és megerősödésében rendkívüli jelentősége volt. Amikor a korai periódusról beszélünk, egy dolgot nem szabad figyelmen kívül hagyni: a nagyközönséghez, az egyszerű emberhez szóló munkák éppen olyan kis számúak voltak a magyaroknál, mint a magyarországi nemzetiségeknél. Gondoljunk csak arra, hogy majdcsaknein a forradalomig a tudományos nyelv a latin, illetőleg a német volt. Az első magyar kisded mesegyűjtemény német nyelven jelent meg 1822-ben. Ez a Caál-(é\c kötet volt. Hasonlóan német nyelvű kiadvány volt a * Előadásként elhangzóit A hazai ncmzciiscgck anyanyelvű kiadványsorozatairól című szimpóziumon: Békéscsaba 1992. március 13-14.