Magyar Nyelv 1954. évi 1-4. szám [antikvár]

Részlet a kötetből: A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Bizottságának vitája a leíró nyelvtan tárgyáról és feloszlásáról* A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Bizottsága 1953 áprilisában nyilvános vitaülést rendezett a magyar leíró nyelvtan tárgyának és felosztásának kérdéséről. Mivel ezen a vitán egységes, a nyelvtanírás gyakorlati munkájában felhasználható elvi álláspont nem alakult ki, a Nyelvtudományi Bizottság az áprilisi vita anyagát alapul véve 1953 szeptemberében újból megvitatta a leíró nyelvtan felosztásának problémáját. A kérdés napirendre tűzése igen időszerű volt. A magyar nyelvtudomány művelői felismerték: nyelvtudományunk komoly adóssága, hogy nem adott a tudományos kutatók, az egyetemi hallgatóság és a nyelv kérdései iránt érdeklődő szélesebb közönség kezébe színvonalas, az utóbbi évtizedek tudományos eredményeit értékesítő magyar leíró nyelvtant. A leíró nyelvtan hiánya hátrányosan befolyásolja az amúgy is sok nehézséggel küszködő egyetemi és főiskolai nyelvtanoktatás eredményességét, akadályozza, hogy a tanári pályára készülő hallgatók megfelelő nyelvtani ismeretekkel hagyják el az egyetemek, főiskolák padjait, és mindez nehezíti a nyelvtanoktatás színvonalának emelését alsó- és középfokú iskoláinkban is. Ennek a felismerésnek köszönhető, hogy a nyelvtudomány első ötéves tervének egyik munkálataként szerepel egy magyar leíró nyelvtani kézikönyv elkészítése. Az előkészítés során azonban világossá vált, hogy a magyar nyelvtudományban nincs egységes, határozott állásfoglalás a nyelvtan tárgyát, felosztását illetően, s egységes felfogás Sztálin nyelvtudományi munkáinak megjelenése után sem alakult ki. Ezért vált szükségessé, hogy az Akadémia Nyelvtudományi Bizottsága nyílt vitára bocsássa, és tisztázni igyekezzék a leíró nyelvtannal kapcsolatos kérdéseket.