Magyarosan 1937. január-február [antikvár]

Részlet:S vissza kell most térnünk a szerző kiindulópontjára, amely annak a kérdésnek a fölvetésében állt: miért van az, hogy "a magyar tövű szavak mindinkább tért vesztenek" és hogy "már rég legyőzött és eltemetettnek hitt idegen szavak... újra feltűnnek és érvényesülnek" (9.1.)? A szerző ennek magyarázatát a magyar szóknak bizonyos gyöngéiben, gyarlóságaiban látja, abban az állítólagos hatféle hibában, amelyeket föntebb részletes bírálat tárgyává tettem, és amelyekre vonatkozó fölfogásának tudománytalan és tarthatatlan voltát már kimutattam. Ámde ha a szerzőnek a nyelvújítási szók ellen való minden kiforgása és az idegen szók magyarítására vonatkozó minden tudákos követelése helytálló volna is, akkor sem fogadhatnók el teljes egészében azt a fölfogását, hogy a magyar szók szemlátomást való pusztulásának és az idegen szók újból való előtérbe jutásának oka a magyar szók hibáiban, meg nem felelő voltában volna keresendő.