Magyarosan 1938. január-február [antikvár]

Részlet:Orthologus és neologusA neologus a nyelvet szűknek s céljaira el nem készültnek találván, nem elégszik meg a szokottal, hanem mindazt, ami a beszédnek erőt s szépséget adhat, keresi s elfogadja. E végre az idegen szókat... kerüli: mert az idegen szó tarkít s elárulja szegénységünket s a nemzeti büszkeséget igazságtalanul alázza...Mit akar az orthologus? Neki az a jó, amit a szokás és a grammatika enged. Ahol nem lél szót a lexikonában, azt kívánja, hogy vagy az ismert idegennel éljünk s ez üdvösséges tanács, de csak néhol: vagy adjuk az ideát körülírások által.