Magyarosan 1941/1. [antikvár]

A Bach-korszakban a Pesti Kereskedői Testület bizottságot alakított azzal a föladattal, hogy magyar kereskedelmi szótárt állítson össze. A bizottságnak Fogarasi János, nyelvünknek érdemekben gazdag művelője volt az elnöke. Ez a német-magyar nyelvű kereskedelmi szótár 1864-ben el is készült. Előszavában elpanaszolja, hogy a kereskedelem nyelve eladdig igen csekély kiművelésben részesült; nincs kereskedelmi irodalmunk, sőt a műszók magyarítása sincs megállapítva. A szótár szerkesztőinek úttörő munkájukban kétségtelenül fölötte sok nehézséggel kellett megküzdeniük. A munka eredménye az lett, hogy megállapította a kereskedelem mesterszavait, a német helyébe magyar szót tett. Ámde nem tudott megbirkózni a föladat legfontosabb részével: a kifejezések, fordulatok ós szólások magyar köntösben is német szellemet nyilvánítanak meg. Kereskedelmünk nyelvének ma is ez a betegsége: a szó magyar, de a szellem idegen. A Pesti Kereskedői Testület háromnegyed századdal ezelőtt megjelent szótára tehát alapvető jelentőségű a kereskedelem nyelvének kialakulásában. E soroknak nem az a céljuk, hogy a kereskedelem nyelvének történetével foglalkozzanak. Csupán azt kellett megállapítaniok, alkalmas-e ez az osztálynyelv példaadásra, s kiváltképpen hivatott-e arra, hogy a köznyelv forrásává váljék. Mert erről van szó, sőt többről. A műszótár előszavában azt mondja, hogy a „kereskedelem számos szókkal a közélet nyelvétől eltérő fogalmat kapcsol össze". Azóta azonban a szóátvétel új irányt is kapott: a közélet nyelve vett és vesz át — a folyamat még nincs lezárva — számos kifejezést a kereskedelem nyelvéből. Vájjon miértf Megkíséreljük, hogy megtaláljuk a választ a kérdésre. De mielőtt megtennők, bemutatjuk a köznyelv átvette legjellegzetesebb kereskedelmi kifejezéseket.