Magyar Paedagogia 1905/1-10. [antikvár]

Részlet: A magyar neveléstörténet kutatását és feldolgozását az a nemzeti irányzat kivánja, mely ma nálunk is, mint az egész világon, a közélet minden téren uralkodik. Ez az irányzat kényszerítő erejű, neve jelszóként szállong mindenféle s így a tudományhoz is elhatott. A tudománynak azonban nem szabad egyéb kényszernek engednie, csak annak, mely lényegéből fakadva, az ennek megfelelő fejlődést követeli. Még kevésbé szabad más jelszót követnie, csak azt, mely a lényeg kifejlődését, tehát a tudomány létét biztosítja: az igazság és szabadság egyértelmű jelszavát. Kötelessége azonban az uralkodó jelszavakat és irányzatokat megvizsgálnia, mert az élő tudomány az élettel való kölcsönhatásból nem vonhatja ki magát s így számolnia kell azokkal az irányokkal, melyekben a kor lelke tükröződik. Az ilyen irányzatok komolyan való számba vétele mindeniknél inkább kötelessége a neveléstudománynak, még pedig kötelessége önmaga iránt. A nevelés ugyanis, melynek a menetét a neveléstudomány megállapítani törekszik, bármily tudományos alapról induljon is ki és bárhogyan határozza is meg a maga elé tűzött célt, csak úgy számíthat eredményre, ha megfelel a neveltek lelkéének és ha munkája meglevő elemekhez fűződik. Ezért kénytelen maga a neveléstudomány is e szempontból gyakorlati lenni, különben feltétlenül hatástalan, sőt mivel a természetes fejlődést így akaratlanul is gátolja, káros is.