Magyar Paedagogia 1918. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Részlet a kötetből: SZABADABB MOZGÁS A KÖZÉPISKOLÁK FELSŐ OSZTÁLYAIBAN. Drezdai tapasztalatok. Körülbelül egy évtizeddel ezelőtt hangzott fel Németországban legelőször ez a jelszó: Szabad mozgás a középiskola felsőbb osztályaiban (Bewegungsfreiheit). Azok, akik ennek a reformtörekvésnek hiveivé szegődtek, a középiskolának olynemű szervezését sürgetik, mely lehetővé teszi, hogy a tanuló a legfelsőbb osztályokban az egyéni hajlamainak kedvező tárgycsoportokkal (azaz: vagy a humaniórákkal vagy a reáliákkal) behatóbban foglalkozhassék. Azzal érvelnek, hogy ma nagyon élesen válik széjjel a közép- és főiskola; nincs meg az átmenet a mindenre jogosító, általános műveltséget adó középiskola és a szakszerű tudományos irányban haladó főiskola közt; emennek is, amannak is érdeke, hogy a széjj elválás ne következzék be hirtelen ugrással, hanem lassú előkészülettel, egymáshoz való észrevétlen közeledéssel. Egy 17-18 éves ifjú már határozottan érzi, hogy milyen pályára van hivatottsága, kedve és kilátása: ha módot adunk neki, hogy ennek az immár jogosult előszeretetnek vagy tanulmányi szükségletnek általános műveltsége csorbítása nélkül a lehetőség szerint eleget tehessen, nagy szolgálatot teszünk neki, s általa a nemzeti közműveltségnek, a nemzet tudományos életének. Az egész törekvés - mondanom sem kell - természetes következménye a középiskolai jogosítás egységének, melyet az egyes tipusok változatlan fenntartása mellett, a német birodalom államkormányai 1901-ben elhatároztak és életbe léptettek. Ha egyaránt bármely főiskola nyitva áll a bármely középiskolát végzett tanulóknak, elvileg megengedhetőnek látszik az is, hogy az egyes középiskolai típusokon belül is helye lehessen bizonyos mértékű differenciálódásnak, azaz: szabadabb mozgásnak. E kísérletek azóta megsokasodtak, s ma is folynak, anélkül, hogy mindeddig egyetemes érvényű kormányrendeletek kibocsátását vonták volna maguk után.