Bővebb ismertető
Neveléselmélet és és Iskolakutatás, 1984. III. évf I.sz: pp. 5.—114.
A SZELEKCIÓS—KONTRASZELEKCIÓS MECHANIZMUSOK
SZEREPE AZ ÁLTALÁNOS ISKOLAI TANTESTÜLETEK ÖSSZETÉTELÉNEK ALAKULÁSÁBAN ÉS A PEDAGÓGUSOK MUNKAHELYI ÉS TERÜLETI MOBILITÁSÁBAN
GARAMI LÁSZLÓ
ÖSSZEFOGLALÓ
A szerző 1965 óta foglalkozik iskola- és értelmiségszociológiával. Köteteiben, tanulmányaiban a falusi értelmiség (ezen belül külön a pedagógusok) helyzetével kapcsolatos empirikus kutatási eredményeit publikálta, majd a pedagógusképzés problémáit vizsgálta. Erről szóló monográfiája a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont gondozásában jelent meg 1980-ban. Közvetlenül ez után — mintegy eddigi iskolaszociológiai búvárkodása szintéziseként — kezdte vizsgálni az általános iskolai pedagógusok területi és munkahelyi mobilitását. Hipotézise szerint e mozgás többnyire nem más, mint egy szelekciós-kontraszelekciós folyamat kifejeződési formája.
A tanulmány az 1982 tavaszán kezdődött első kutatási szakasz eredményeit mutatja be. Ezek szerint a települések közötti fejlettségbeli egyenlőtlenségek jelentik az elsődleges szelekciós-kontraszelekciós mechanizmust, amelynek működése következtében az általános iskolai pedagógusok mobilitása aszimmetrikussá lesz: általában a fejletlenebb települések felől a fejlettebb településtípusok felé irányul. Az egyirányú mozgás gyakori következménye, hogy a fejletlenebb települések tantestülete leromlik, meggyengül, és így az objektív faktorok után (mellett) a szubjektív tényezők is kontra-
Másolat az alábbi címen igényelhető: Dr. Garami László Országos Pedagógiai Intézet
Budapest VIII., •
Könyves Kálmán krt. 48/52.1. em. 108.