Pedagógia-pszichológia [antikvár]

Részlet: Baracsi Pál-Lukács István-Orosz Gábor-Venter György KÍSÉRLET AZ INTEGRÁLT PEDAGÓGIA OKTATÁSÁRA A felsőoktatás, és ezen belül különösen a pedagógusképzés napjainkban egyre inkább az érdeklődés középpontjába került. Már-már úgy tűnhet, és többen értelmezték úgy is e jelenséget, mintha a pedagógusképzés a 80-as évekre válságban lenne. Tömegkommunikációs eszközök segítségével szólalnak meg pedagógiai szakírók, az ágazat vezetői, pedagógusok és szülők, és mondják el véleményüket, változtatási javaslataikat. A MTA és a Tudományszervezési és Informatikai Intézet több olyan kutatócsoportot is finanszíroz, melyek a pedagógusképzés tartalmi és strukturális átalakításával foglalkoznak. A kérdéskör társadalmi köztudatba kerülését felerősítik a pedagógusok erkölcsi és anyagi megbecsülésével, tevékenységük szabályozásával kapcsolatos, közismerten meglévő problémák. Nem kívánjuk erősíteni a felsőoktatásban amúgy is meglévő válsághangulatot, de tapasztalatunk, hogy ilyen válsághelyzetben is határozottan érvényesülnek pozitív fejlődési tendenciák a képzésben. Olyanok is, amelyek szervezeti-strukturális átalakuláshoz vezetnek (pl. a különböző képzési modellek: Pécs, Budapest, Nyíregyháza stb.) és olyanok is, amelyek e szervezeti váltással összhangban vagy anélkül eredményezhetik a tartalmi megújulást. Ezzel az írásunkkal ez utóbbi megállapításhoz szeretnénk igazolást segítő példát adni. Az ilyen tartalmi megújulás egyik döntő állomását jelenti az 1984-től érvényben lévő új főiskolai tanterv „Pedagógia" fejezete. Az 1947-től megjelent korábbi tantervekkel szemben - bár a pedagógiai tárgyak óraszáma csökkent - az új dokumentumnak mégis több előremutató, a fejlődés lehetőségét magában hordozó jellemzője van. A keretjelleg fokozottabb érvényesülésével előtérbe kerülhetnek az általános mellett a helyi sajátosságok is. Fontos ez, mert a tananyagban is érvényesülhetnek a beiskolázási körzet (megyék) sajátos igényei, és jobban kihasználhatják az egyes Pedagógiai Tanszékek adottságaikat. Az eddigi tantervek félévekre bontva tartalmazták az egyes pedagógiai diszciplínák tantárggyá alakított anyagát, az új dokumentum, legalább egy helyen, 3., 4. és 5. félévre, bontás nélkül határozza meg mindezt (neveléselmélet, didaktika és nevelésszociológia), lehetővé téve a helyi elképzelések fokozottabb érvényesülését. Dolgozatunk e három félévi tananyag feldolgozásának egy lehetséges modelljét kívánja bemutatni. A tanterv keretjellege,a 3., 4. és 5. félév anyagának összevont meghatározása az új tanterv más lényeges jellemzőihez is elvezet: az integrációhoz és a képzés gyakorlati orientációjához. Tanárképző főiskolákon - szemben az egyetemekkel - a képzés egyértelműen és tervezetten a tevékenységre, a gyakorlatra való felkészítést jelenti, így a gyakorlat természeténél fogva „integrált" jellege kell, hogy tükröződjön a pedagógusképzésben is. Az integráció elve teszi lehetővé egyúttal azt is, hogy nevelésszociológiai ismeretek hangsúlyozottabban beépülhessenek a tananyagba. A gyakorlati orientáció, a gyakorlatközpontú szemlélet előtérbe kerülése pedig (mely természetesén nem csak, és nem is elsősorban e három félév anyagában tükröződik, hanem egyéb stúdiumokon, mint pl. az Egyéni pszichológiai-pedagógiai gyakorlatok maga után hozza a hallgatók tevékenységében megnyilvánuló lényeges jellemzőt az önállóságot, mely döntően az alkalmazásban érvényesülhet. Érdekes összehasonlítani e tekintetben a korábbi tantervekkel az új dokumentum terminológiáját. Míg az 1976-os tantervben a „Felada- 5