Polgárháború Dél-Olaszországban

Az Appennini-félsziget 1859-1870 között lezajlott kato­nai-politikai egyesítését - az észak- és közép-itáliai államok­kal ellentétben - az egykori Ket­tős Szicíliai Királyság területén rendkívüli méreteket elérő fegy­veres ellenállás kísérte. A nápolyi oldalról bátor kiállásnak tekin­tett magatartást a győztesek sie­tős gyorsasággal brigantaggiónak nevezték el. Ugyanazon állam polgárai hosszú éveken keresztül fegyveres harcot vívtak egymás ellen: valódi polgárháború zaj­lott. A brigantaggio elleni harcok­ban aktívan és hatékonyan részt vettek annak a magyar légiónak a katonái, amelyet még Giuseppe Garibaldi alapított Paler­móban 1860 nyarán, és amely egyedüli katonai alakulatként túlélte a déli hadsereg feloszlatá­sát. Noha a légiót a Velence visszaszerzésére irányuló osztrák-ellenes fellépés szándéka, vagy­is politikai célok miatt tartották meg, az olasz kormány a magyar katonákat a közrend fenntartá­sára használta fel.