Bővebb ismertető
Ujév
Hiszünk Tebenned ifjú Újév!
Az egész, törött-falú szivünkkel hiszünk. Maradék reménységünk is a Tiéd. Feltámaszt-. juk holt vágyainkat és odatesszük a lábad elé.
Kopott dolmányunk egyetlen rendjelét: makulátlan nemzeti becsületünket is orcád felé mutatjuk, de kiapadhatatlan forrásból ömlő, meg nem állítható balsorsunkra is vess egy megértő tekintetet.
Hiszünk Tebenned, de könyörgünk hozzád: ötvenkét hétbe fűzött, szentolvasó-szemekként egymás mellé sorakozó napjaid láncán hozz végre üdvöt és békét nekünk.
Viselj végre arany palástot és palástod bélése fehér bárány szőre legyen, hogy oda menekedhessék ez a didergő, árva nép: gazdagok és szegények, hivők és hinni kívánók, alkotók és keresztülvivők, betűvetők és fennhangon-elmondóik s mind-mindannyian, akik íme, úgy megértünk már gyümölccsé, hogy ízünket és szívünket békén élvezhetné a világ!
Ne légy hóval befedett délibáb, mint közeledbe halt elődeid.
Maradj jegenyesudáran magasodó, acélvágású tekintettel létünket őrző ifjú, nyisd fel aranyos tarsolyod, amelyet Isten keze kincsekkel rakott meg.
Ahogy a kis földjét szántó földműves mondaná : légy jó hozzánk és mosolygj reánk, mint ó-kalendáriumok lapjairól a hívő, meg a szép énekek...
Égi ujj fényeskedjék napjaid elején, hogy visszataláljunk mezőinkhez, marháinkhoz és ne verd le a földre kéményeink füstjét,, ami örökké ólmos esőt, meg borút jelent.
Simítsd ki homlokunk ráncait s engedd, hogy imáinkat fennhangon mondjuk el tépett galagonyabokor susogásához hasonló sirám helyett: Légy végre megújhodott és kinyílt Biblia, légy valóra vált hit, aranyba öntött béke.
Légy áldott Újév s megáldottságod legyen Mindannyiunké!
Giacomo Puccini (Lucca, 1858. december 22. – Brüsszel, 1924. november 29.)
A XX. század egyik legnépszerűbb olasz operaszerzője volt. Műveiben főként az emberi érzésekre összpontosított: kis örömök, mindennapi kis események, nagy szenvedélyek és érzelmek jelennek meg, többnyire egzotikus környezetbe ágyazva. Hősei hétköznapi emberek. A Bohémélet tüdőbajos Mimije, az elhagyott Pillangókisasszony, az öngyilkos Tosca mind a szerelem áldozatai, akik végül az életükkel fizetnek.Puccini operái többnyire tragikus befejezésű darabok. A Nyugat lánya, a Gianni Schicchi című vígopera cselekménye azonban boldog véget ér; tragikus fordulata után az utolsó mű, a Turandot is.
Giacomo Puccini zenész családban nevelkedett, szinte különös lett volna, ha mással foglalkozott volna, mint zenével, zeneszerzéssel. Ugyanakkor, amikor a félárva Giacomo zenét kezdett tanulni nagybátyjánál, Fortunato Maginál, az elégedetlen volt a fiú hallásával. A luccai Instituto Paciniben, viszont apja egykori tanára, Carlo Angeloni más módszerekkel már eredményesen tanította. Puccini egy kasznóban zongorázott, és templomi orgonálást is vállalt tizenévesen, hogy pénzt keressen. Tizennyolc évesen, Verdi Aidájának megtekintése volt kulcsélménye, amely nyomán eldöntötte, hogy operákat fog írni.
Huszonkét évesen Milánóban folytatta tanulmányait Antonio Bazzininál, majd Amilcare Ponchiellinél. Ekkoriban a közönség kezdett elfordulni az olasz operáktól, s Richard Wagner lett egyre népszerűbb. A verizmus igénye is erősödött a romantikával szemben. Huszonöt évesen mégis egy romantikus librettó alapján írta első operáját, Ferdinando Fontana szövegkönyvére, a Lidérceket. Ponchielli közbenjárására a Ricordi cég felkarolta a művet, mert fantáziát látott benne a belcanto felélésztésére. Az opera bemutatása sikeres volt, Verdi pedig azt a tanácsot adta a fiatal Puccininek, hogy kevesebb szimfonikus elemet használjon – a továbbiakban ezt megfogadva arányosabb lett Puccini operáiban az énekes és instrumentális részek aránya. Fontana librettójára írta második operáját is, az Edgart is, de a szöveg olyan ellentmondásos volt, a romantikus jegyek halmozásával fűszerezve, hogy Puccini eldöntötte, eztán mindig maga választ librettót.
1885-ben összekötötte életét Elvira Bonturival, aki válás nélkül hagyta el férjét a zeneszerző miatt. Csak 17 év múlva tudtak összeházasodni a férj halála után, mikorra Elvira gyermekei és közös fiuk felnőttek. A közvélemény nem nézte jó szemmel a vadházasságot, s alaposan megtépázták a kapcsolatot az állandó áskálódással.
1924 nyarán makacs rekedtsége és egyre erősödő torokfájása miatt több gyógyszeres kezelésen is átesett, majd november elején Brüsszelbe küldték kezelésre. Itt daganattal diagnosztizálták és rádiummal kezelték. November 29-én hajnalban Puccini már teljesen elvesztette a hangját, és mivel szívelégtelenség is fellépett, ágyban kellett feküdnie; felesége és fia mindeközben végig az ágya mellett volt. Még aznap, fél tizenkettőkor elhunyt.
Török Sándor (Homoróddaróc, 1904. február 25. – Budapest, 1985. április 30.) író, műfordító, újságíró, antropozófus.
Apai nagyapja útbiztos volt a Szilágyságban, anyai nagyapja pedig jegyző Küküllőben. Apja, Török Lajos, jegyző volt.
A gyermek Sándor Szerdahelyen nőtt fel, Brassóban lett kisiskolás.
Tanulmányait Brassóban, Fogarason végezte, majd a középiskolát 14 éves korában abbahagyva különböző fizikai munkákból tartotta fenn magát. Volt kazánfűtő és kocsis a Czell sörgyárban, mezei munkás, facsúsztató a havasokban. Ipari tanuló volt Brassóban, majd napszámos lett a feleki üveggyárban. Pályafenntartó és kovács volt Vöröstoronyban, postai alkalmazott Nagytalmácsban. Kolozsvárott, a Renner bőrgyárban gépszíjgyártó vizsgát tett, rövid ideig kórista és színész volt a Magyar Színháznál.
Először pertörténeteket írt, majd folytatásos rémregényeket adott le néplapoknak.
Első regénye Az idegen város volt, amelyből később színdarabot is írt.
1933-ban Baumgarten-díjban részesítették, 1938-ban a Petőfi Társaság tagja lett.
A magyar hatóságok által kinevezett Zsidó Tanácsban a konvertiták képviselője volt, az 1944-ben alakult Keresztény Zsidók Szövetségének alelnöke. Özvegy Horthy Istvánnén keresztül eljuttatta a kormányzóhoz az Auschwitz-jegyzőkönyv egy példányát. Török Sándor a háború utolsó hónapjait Nagy Emilék kissvábhegyi házának rejtekén vészelte át, amit részletesen leírt Egy kis kertet szerettem volna c. emlékirataiban és a Titokzatos utazások című regényében.
1945-től 1948-ig a Magyar Rádió Ünnepi levelek c. sorozatát szerkeszti, mely a világ vezető tudósait, művészeit szólaltatta meg. A műsort 7 adás után betiltották. 1951-től a Tankönyvkiadó szerkesztője. 1959-1966 között a Család és Iskola c. lap felelős, majd főszerkesztője.
A komédiás c. darabjából – amelyet csak hétszer játszottak – később Richard Nash írt Az esőcsináló címen világhírűvé vált színdarabot.
A Csilicsala csodái folytatásos rádiójáték széles körű, országos népszerűséget biztosított számára. A műsort 1953 nyarán kezdték sugározni, havonta egy alkalommal vasárnap délelőtt 10 és 11 óra között volt hallható. A varázslót Ráday Imre alakította.
Lakásán antropozófiai összejöveteleket tartott, amelyeken a fiatal Montágh Imre is részt vett. Török Sándor műveit francia, olasz, portugál nyelvekre is lefordították.