Kisebbségkutatás 1997/1. [antikvár]

Részlet a könyvből:A szám kél tanulmánya is kárpát-medencei demográfiai viszonyokat dolgoz fel. Kocsis Károly Adalékok a kárpát-medencei magyar kisebbségek demográfiai-etnikai földrajzi helyzetéhez c. dolgozatában két újszerű jelenségre hívja fel a figyelmet. Az egyik az, hogy a magyar anyanyelvűek száma nemcsak az anyaországban. de (Ausztria, ill. Burgenland kivételével) minden környező országban meghaladja a magyar nemzetiségűek lélekszámát. Ez a különbség a nyelvében elmagyarosodott, de izmosodó etnikai identitású cigányoknak és (másodsorban) németeknek köszönhető, s mértéke különösen nagy (12-48%) a magyar nyelvhatár mentén (Pozsony, Kassa, Ungvár, Munkács és környéke). A másik fejlemény: a 80-as évtizedben mind a határokon belül, mind azokon túl összességében csökkent a magyar nemzetiségűek lélekszáma (ez alól csak a Székelyföld és Szlovákia kivétel) - a mind kedvezőtlenebb természetes reprodukció, a torzuló demográfiai struktúra és a szórványban élőit feltartóztathatatlan asszimilációja következtében. A perspektíva sem kecsegtet semmi jóval: a kisebbségi magyarok esetében a gyermektelen családok aránya nemcsak az adott ország össznépességéhez képest magasabb. de a rendkívül kedvezőtlen demográfiai mutatókkal rendelkező anyaországinál is.Czibulka Zoltán a magyarországi népszámlálások adatait és technikáját elemezve arra a következtetésre jut, hogy adekvát nemzetiségi adatsorok elnyeréséhez kifinomult, szakszerű, a személyiségi jogokat és az érzelmeket egyaránt tiszteletben tartó metodika latba vetése szükséges. Javaslatai mondhatni első kézből" származnak, hiszen személyében a KSH illetékesét üdvözölhetjük. Az írás praktikus haszna: a magyar gyakorlatot tételesen egybeveti a vonatkozó nemzetközi ajánlásokkal.