Fizikai Szemle 1991. április [antikvár]

fizikai szemle MAGYAR FIZIKAI FOLYÓIRAT A Mathematikai és Természettudományi Értesítőt az Akadémia 1882-ben indította A Mathematikai és Physikai Lapokat Eötvös Loránd száz esztendeje, 1891-ben alapította XLI. évfolyam 4. szám 1991. április NE FÉLJETEK, HA NEM TUDJÁTOK, HOGY MITŐL FÉLTEK (Teller Ede díszdoktorrá történt avatása és előadása az atomerőművek biztonságáról a Budapesti Műszaki Egyetemen, 1991. január 23-án) Michelberger Pál rektor: Engedjék meg, hogy az Onók nevében is tisztelettel és szeretettel üdvözöljem Teller Ede professzori, egyetemünk új tiszteletbeli doktorát. Teller professzor elvállalta, hogy egyetemünkön az érdeklődők számára előadást tart az atomenergia biztonságról, ezzel összefüggésben a jelenről és a jövőről. Azzal akarom kezdeni, hogy miképpen jutottam én el az atomreaktorok biztonságának kérdéséhez. A IL világháború alatt csak részben foglalkoztam a reaktorokkal. Los Alamosban főleg azon dolgoztam, hogy a nukleáris fegyvereket hogy kell megszerkeszteni. De ugyanakkor, már abban az időben többféle nem is olyan egyszerű kérdés is felmerült. Megkértek, hogy foglalkozzam például azzal, hogy ha egy atomrobbanás történik, előfordulhat-e, hogy az nem fog ott niegállni, hanem minden, a légkör, a Föld is felrobban. Én a teoretikus fizikából jöttem, és nekem a kérdés: milyen abszurditásból derülhet ki, hogy az nem abszurditás, hanem valóság, érdekesnek látszott. Sokat dolgoztunk is rajta. Hát nem fog tüzet a légkör. De a háború után, amikor a polgári Atomenergia Bizottság létrejött, az egyik elsö kérdésük az volt: Mit kell tenniük az atomreaktorok biztonsága érdekében? E téma megvizsgálására kis bizottságot neveztek ki, és én lettem az elnöke, e problémán dolgoztam két vagy három évig. Mi azzal kezdtük, hogy valami olyant jelentettünk ki, ami azelőtt sohasem volt szokásos a technika kifejlődésében. Ha megnézik a technika múltját, azt fogják találni, hogy az egész Nyugat műszaki fejlődése azon alapult, hogy amit meg lehetett csinálni, azt az emberek kipróbálták. Előfordult az is, hogy amit megpróbáltak, abból baj lett, emberek haltak meg. Miután a baj megtörtént, hozzáláttak a bajok kijavításához. En ezt azért mondom, mert az elsö ülésünktől kezdve világos volt előttünk, hogy az atomenergia esetében ez nem így lesz. Az emberek már akkor is féltek az atomenergiától, hiszen két atomrobbanás egy világháborút fejezett be, ezt az egyszerű tényt mindenki tudta. Az első ülésünkön egyhangúan megegyeztünk: itt nagyobb szabású bajnak nem szabad előfordulnia, mert az atomenergia fejlődése ezt nem tűri el. Azzal indultunk, hogy a biztonságot kell megteremteni. Mi akkor elég különös körülmények között dolgoztunk, mert minden amiről beszélgettünk, amit elhatároztunk, az titkos volt. Szűk körben lehetett a kérdést megbeszélni, a sajtó mit sem tudott róla. De azok körében, akik reaktorokkal foglalkoztak, nagyon gyorsan rendkívül népszerűtlenek lettünk, mert mindenki tudta, hogy mi főleg kritizálunk, mi azt mondjuk: vigyázzatok, itt lehet baj és ott lehet baj. És nemsokára úgy neveztek, „The Committee for Re-actor Preventation", a reaktort akadályozók ülése. A kapott feladatunk elég lehetetlen feladat volt. A háború alatt megkonstruáltak egyfajta reaktort, most pedig jött egy tucat ember vagy több, akik mindenféle más reaktortípust proponáltak. Hogy értessük meg egy új területen, hogy ebből hogy lehet baj? Nagyon egyszerűen. Ha valaki tudni akarta, hogy mi beleegyezünk vagy sem, nem csak azt kellett elmagyaráznia, hogy a reaktor működik, hanem azt is kötelessége volt nekünk megmondani, hogy milyen baj támadhat, és meg kellett magyaráznia, hogy ez a baj káros, de elfogadható. Ha azután egyikünk meg tudja mutatni, hogy a tervező a legkomolyabb bajra még nem is gondolt, akkor nem fogadjuk el a javaslatot. Ha az előrelátott baj korlátokon belül marad, akkor igent mondunk. ÍTgy esett, hogy talán 15 vagy több reaktorra azt mondtuk, jól van., és kettőt áUítottunk meg. Mi mindenre kellett gondolnunk? Az első gond természetesen az volt, hogyan történhetik meg az, hogy egy reaktor a vártnál intenzívebben működik, és annyi energiát termel, hogy végülis felrobban. De mi nem is magától a robbanástól féltünk, hanem attól, hogy a robbanás következtében a már meglévő radioaktivitás szétszóródik, mert bizony, mint ma már mindenki tudja, radioaktivitás nagy mennyiségben káros. Ezek voltak a világos és egyszerű szempontok. Hogy egy reaktor biztonságosan tudjon működni, az egy 109