Fizikai Szemle 1991. december [antikvár]

XLI, évfolyam fizikai szemie MAGYAR FIZIKAI FOLYÓIRAT A Mathematikai és Természettudományi Értesítőt az Akadémia 1882-ben indította A Mathematikai és Physikai Lapokat Eötvös Lora'nd sza'z esztendeje, 1891-ben alapította 12. szám 1991. december A 20. SZAZAD MÁSODIK FELE Palló Gábor BME Fizikai Tanszék A fordulat évei Miután átvonult a front .Magyarországon, és az in-fernális budapesti ostrom után előjöhettek az emberek búvóhelyeikről — már aki el tudott bújni —, a fizika és a tudomány lehetőségeit éppúgy újra kellett gondolni, ahogy az élet minden apró és nagy területét. Minthogy a zökkenőmentes folytatásra márcsak az anyagi veszteségek, de méginkább Bródy Imre, Gerő Loránd, Pogány Béla, Ortvay Rudolf, Schmid Rezső halála miatt nem látszott sok esély, kétféle következtetésre lehetett jutni: 1. mihamarabb elhagyni az országot; 2. megpróbálni a romokra palotát építeni, megszerezni a tudomány számára azt a lehetőséget, amely korábban nem adatott meg. A Budapesti Egyetem Gyakorlati Fizika Tanszékének professzora, Békésy György (1899-1972) így írt visszaemlékezésében: „a háború alatt az oroszok nagy területeket romboltak le, azt is, ahol én éltem, a Duna közelében. A legmagasabb megmaradt fal körülbelül egy méter magas volt. Sok barátom lakott a környéken, meglátogattam őket, mielőtt úgy döntöttem, hogy elmegyek. Belekiáltottam nevüket az ürességbe. de senki sem jött elő, ezért egyik nyílástól a másikhoz mentem, tudtam, hogy ki kell jönniük vízért. Ezekben a nyílásokban feltárult Budapest tragikus történelme Mivel nyilvánvaló volt, hogy tudományos munkámat nem fogom tudni folytatni, úgy döntöttem, elmegyek Magyarországról.''ll] Ez volt teliát az egyik alternatíva. Talán a logikusabb. A má-sik: nekigyürközni az újrakezdésnek. Ennek azonban már több megoldási lehetősége is akadt. A legkézenfekvőbb, hogy a tudósok belülről, saját autonóm világukból indítsanak mozgalmat. Ennek élén Szent-Györgyi Albert (189.3-1986) állt, Bay Zoltánnal (1900- ) szövetségben, ám végül ők is Békésy útjára kényszerültek. Az „ötvenes évek" sem a politika, sem a tudomány történetében nem 1945-ben kezdődtek. A háború után az életösztön nemcsak a színészeket vezette legendás előadások megtartására a lebombázott tetejű színhá-zakl)a, nemcsak a munkásokat a romok eltakarítására. A fizikusok is hozzáláttak az élet alapfeltételeinek megteremtéséhez, a tantermek beüvegezéséhez, az egyetemi oktatás mielőbbi beindításához. Erőfeszítésük Debrecenben és Szegeden már 1944 novemberében, a többi városban 1945 tavaszán járt eredménnyel. Nem lehetett tudni, legfeljebb néhányan gyanították, mit hoz a jövő. Az Akadémián jó esély látszott a teljes megújulásra. A fizika és általában a természettudományok a korábbi magyar szellemi életben csupán a „futottak még" kategóriájába tartoztak, de Szent-Györgyi úgy látta, ennek egyszer s mindenkorra végét lehet vetni. Nem elégedett meg azzal, hogy az 1945 március 7-én tartott első értekezleten kizárják a háborús bűnösnek nyüvánított József főherceget, Hóman Bálintot és Orsós Ferencet. Bay Zoltán támogatásával azt javasolta, a legkiválóbb 30 tudós kivételével mindenki mondjon le tagságáról, és ez a 30 tag válassza újra az egész Akadémiát. Radikalizmusa óriási vihart kavart, melynek vége elutasítás lett. A következő napon ezért maga Bay Zoltán és Szent-Györgyi Albert jelentette be, hogy föláll a megtisztelő székből.[2] A Természettudományi Osztályon valóban aggasztó jelenségeket lehetett tapasztalni. Nem vettek fel a tagok közé néhány jelentékeny tudóst; nem járultak hozzá, hogy Szent-Györgyi kapja meg az Orsóstól visszavont nagyjutalmat; de főleg nem sikerült módosítani a termé.szettudó.sok méltatlanul alacsony akadémiai arányán. Látva a rombadölt mülielyeket, a mííszerpark tönkremenetelét, a könyvek, folyóiratok hiányát, Szent-Gyöigyi áprilisban már az Akadémián belül felállítandó „tudománymentö bizottságot" tervezett, amelyben a természet- és társadalomtudósok egyenlő arányban vettek volna részt az ö elnökletével, és Bay lett volna a természettudományok felelőse. Ehelyett az Akadémia felállított egy Reformbizottságot, melynek ugyan Szent-Györgyi is tagja lett, ám ettől sem remélhette a természettudományok méltó megbecsülését. Támogatást elsősorban a baloldaltól várt, és ebben megerősítette júniusi moszkvai utazása. Erős benyomást tett rá a szovjet tudomány támogatottsága, 417