Fizikai Szemle 1991. május [antikvár]

fizikai szemle MAGYAR FIZIKAI FOLYÓIRAT A Mathematikai és Természettudományi Értesítőt az Akadémia 1882-ben indította A Mathematikai és Physikai Lapokat Eötvös Loránd száz esztendeje, 1891-ben alapította XLI. évfolyam 5. szám 1991. május UTOLSÓ SZÓ A FIZIKÁBAN? Majdnem pontosan száz évvel ezelőtt, 189Tben a tudományos világ tanúja volt a Chicagói Egyetem alapításának, mely John D. Rockefeller bőkezűségét hirdeti. A legendás milliomos azonban nem nyitotta vohia ki a pénztárcáját, ha nem a szintén legendás William Rainey Harperért tette volna, aki 1875-ben 19 évesen szerzett doktorátust a Yale-en az indo-iráni és sémi nyelvekről írt disszertációjával. Harpernél ez az iQonti éleselméjűség azzal a vággyal párosult, hogy a tudományban úttörő munkát végezzen.' Ez a kombináció lenyűgözte az idős Rockefellert. Természetesen Rockefeller, aki inkább a társadalmi darwinizmus elkötelezett támogatója volt, semmint hívő baptista, a lendületes üzleti vállalkozásban hitt, mely fiatalságot^ követelt, vagy legalábbis azt a képességet, hogy valaki a tipikus nyugdíj-korhatáron túl is ifjúként gondolkozzék és cselekedjék. A Chicagói Egyetem első évkönyveiből, melyeket Harper elnöksége idején adtak ki, sugárzik az az igyekezet, hogy a felsőoktatásban új területeket nyissanak meg. A második évtől kezdve a Chicagói Egyetem a világon elsőként szociológiai tanszékkel is büszkélkedhetett. A szárnyait bontogató Chicagói Egyetemen szokatlanul nagy számban voltak olyan kiemelkedő tudósok, akiket újító merészségükről is ismertek. A. Michelson, a fizika-tanszék elsö vezetője addigra már világhírt szerzett azzal az elmés szerkezetével, mellyel a földmozgás előidézte éter-eltolódást volt hivatott megmérni. A kísérleteket 1884-ben kezdte a Case Western Egyetemen. Ha sikerült volna Michelson kísérlete, akkor először tudtuk volna megragadni az étert, amelyről nem kisebb fizikus, mint James Clerk Maxwell azt mondta 1875 körül: „ez a legnagyobb és valószínűleg a legegységesebb test, amiről tudomásunk van." Egyetlen fizikus sem emelt kifogást ez ellen a kissé túlzó dicshimnusz ellen, mely az Encyclopedia Britannica híres kilencedik kiadásában® Maxwell „Ethei" cikkének híres végkövetkeztetése volt. Az éter létezésére vonatkozó eme gyanútlan meggyőződés merész, bár látszólag teljesen logikus következtetés volt: Ha van hullámmozgás, akkor van hul- Pater Stanley L. Jaki (Jáki Szaniszló) Princeton lámmozgást végző anyag is. így a legnagyobb fizikai testnek vett éter mint végső díj, mint a fizika utolsó szava emelkedhetett a magasba. Egy ilyen díj látomása még egy Poincarét is megigézett, bár őt pragmatizmusának vissza kellett volna tartania attól, hogy bármit is mondjon a fizikai valóságról. — „Karnyújtásnyira van tőlünk az étei" — így értékelte Poincaré 1902 körül a fizika legújabb előrelépését.'' Lord Kelvin, aki nem mélyedt el a fizika filozófiájában, gyanútlanul úgy beszélt az éterről, mintha máris a kezében tartaná. Azt sem sejtette, hogy megbízhatatlan látnokként egymást kölcsönösen kizáró tulajdonságokkal ruházta fel az étert. Az egyik tulajdonság a fénysebesség megkövetelte rendkívüli kemény rugalmasság, mely az acélét is jóval felülmúlja. A másik a létező legalacsonyabb nyomású gázokét messze meghaladó áteresztőképesség, azért, hogy az égitestek kinetikus energiájuk észlelhető vesztesége nélkül száguldhassanak át az éteren. Kelvin úgy gondolta, hogy azok az éteri örvények alkotják a fizika utolsó szavát, amelyekről ismételten (túlnyomórészt matematikai jellegű) tanulmányokat írt. Úgy látta a korabeli fizikát, mint a tiszta égboltot, amit csak két kicsi, hamar elűzhető felhő árnyékol.^ Jeles fizika professzorok hajlottak afelé, hogy tehetséges fiatalembereknek (egyikük a 19 éves Max Planck volt) azt a tanácsot adják: ne válasszák hivatásként a fizika területét, mely lényegében semmi újat nem tud nyújtani. Michelson bizonyára nem azt várta, hogy a tehetséges fiatal középnyugati amerikai fizikusok hátat fordítsanak a fizikának a Chicagói Egyetem az 1892-es évkönyvébe írt összefoglaló értekezése hatására. Michelson ebben azt tárgyalta, hogy miről is szól a fizika. Ám éz az összefoglalás, melyet lényeges változtatás nélkül nyomtattak ki újra a rákövetkező 10-12 év évkönyveiben, azt a fizikusok körében akkortájt elterjedt nézetet visszhangozta, hogy nem sok új felfe-deznivaló maradt a számunkra. Ha bármi történnék is még a fizikában, az nem lesz forradalmi. Michelson állítása szerint a forradalom lezajlott az előző húsz év során (1870 és 1890 közt), és a fizika akkori állapotát stabilnak jellemezte. Ha netán lennének még fel- Előadás a Magyar Tudományos Akadémián 1990. november 7-án. Az angohiyelvü kéziratot Scholtz Kinga rordltotta 149