Történelmi Szemle 1971/1-4. [antikvár]

JEMNITZ JÁNOS Kortársak a Párizsi Kommünről Az évforduló alkalmából igyekszünk törleszteni valamit abból az adósságból, ami a kommünárok emlékiratainak magyar nyelvű megjelentetése terén terhel bennünket. Az elmúlt évszázad alatt — csak részben érthető okok folytán — nagyon kevés juthatott el a számos memoárból a magyar olvasóközönséghez. Lissagaray nevezetes művét, amelyet a legjobbak között tarthatunk nyilván, s amelyet a szerző londoni emigrációs évei idején Eleanor Marx fordított le angolra, mintegy ötven évvel később, a magyar Kommün bukása után Weltner Jakab fordította magyarra a bécsi emigrációban,1 s azóta is könyvészeti ritkaságnak számít. 1951-ben, a Párizsi Kommün 80. évfordulójára jelent meg a Művelt Nép könyvkiadónál Aranyossi Magda és Erényi Tibor szerkesztésében egy válogatás, amely — ilyen terjedelemben és teljességben először — magyar nyelven szólaltatta meg a Kommün harcosait. A válogatás elsősorban Lissagaray említett művére támaszkodott, s mellettük A. Arnould, G. Da Costa általunk is felhasznált memoárjaiból, valamint M. Vuillaume leírásaiból merített. Végül nemrégiben több kiadást is megért Jules Vallésnek a Szépirodalmi Kiadó által megjelentetett memoárja. Mostani összeállításunkban elsősorban a megszólaló kommün árok körét igyekeztünk szélesíteni. Sajnos, csak mérsékelt sikerrel, mivel számos alapvető fontosságú emlékirat Magyarországon nem található, s így E. Reclus, B. Maion, G. Lefran§ais, J. Allemane, J. B. Clément és Beslay memoárjait nem tudtuk felhasználni. A látókört azonban így is sikerült némileg kiszélesíteni, s a már régebben ismert szerzők, Arnould, G. Da Costa írásainak átolvasása is tág lehetőséget nyújtott új gondolatok ébresztésére, a történeti események alaposabb megismerésére. A következőkben néhány szót az emlékirat-írókról. Artliur Arnould (1833—1895) író, publicista. Az 1860-as évektől jelenteti meg cikkeit a forradalmi, köztársasági lapokban, többek között a Marseillaise-ben. 1870. szeptember 4. után tagja a Husz Kerület Központi Bizottságának, 1871 márciusától a Kommünnek. A Kommün bukása után távollétében halálra ítélik; ő maga Svájcba emigrál. Később is részt vesz az anarchista, majd a szocialista mozgalomban. Edouard Vaillant (1840—1915) mérnök, orvos, az I. Internacionálé tagja, blanquista. 1870 szeptembere után a Husz Kerület Központi Bizottságának, majd a Kommünnek tagja, egyik legbefolyásosabb vezetője. A Kommün bukása 1 Hippolyte Prosper Olwier Lissagaray: Az 1871. évi kommün története. Forcl. Weltner Jakab. Wien, 1922. 2 Jules Vallés: Szemben a világgal (Jacques Vingtras). 3. köt. A lázadó. Bpest. 19o9. 1 Történelmi Sietnie 1971/1—2.