Vigilia 1941. január [antikvár]

Részlet: "Lesz még egyszer ünnep a világon." Soha még annyi pokolszakadék szélén ünnepet nem vártak, mint most a magyarok. Kóstolót kaptunk belőle a Felvidéken és Erdélyben. Jogunk van a teljes ünnepi örömet szenvedéseinkre való hivatkozással, imáinkkal eröszakoskodva is siettetni! Imával is, nemzeti böjttel is, aszkézissel is, szeretettel is, őrtállni a magyar éjszakában! Ez a Vigilia. Ünnep előtti lelkiismeretvizsgálat. Likvidálása annak a multnak, amely a magyar édenből való kiüzetéshez vezetett. Politikailag, szociális téren csinálják meg mások. Mi szeretnők a magyar lelkiismeret harangját előre meghúzni, félreverni, ha még szükség van rá, de főkép öszszeharangozni a magyar sokcélúság lábait az Ünnep felé vezető útra. A katolikus és protestáns templomok nagyon messze vannak egymástól s más-más útra hívják harangjaik a moháesí vész óta a magyarokat. Hitem szerint az irodalom haranglábjában mégis lehet csinálni egy közös útra való összeharangozásat. A Bodrogközön kocsin utaztam egy kálvinista pappal még a cseh időkben kirándulásra, Egy kis falucskán mentünk keresztül, melynek : nem volt temploma. Egy kis haranglábat láttunk, melynek tetején ott szorongott egymás mellett a katolikus kereszt és a kálvinista csillag, egészen összeértek s alattuk felváltva harangoztak hol a katolikus halottaknak; hol a kálvinistáknak. Összenéztünk barátommal és elmosolyodtunk. A magyar irodalom a legutolsó 20-30 fájdalmas és gyanakvó magyar esztendőt leszámítva ilyen közös campanile volt, amelyben felváltva kongatták szívük harangját katolikus és protestáns írók és soha se kérdezte senki, milyen vallású harang kongatja meg a magyar fájdalmat vagy örömet. Engem például premontrei paptanárok neveltek Kassán, de nyugodt lélekkel kijelentem, hogy a tanári szakvizsga elvégzése után se tudtam soha, hogy Petőfi, Berzsenyi milyen vallású. Nem' érdekelt. Jellemző a mai magyar időkre, hogy egy vitával kapcsolatban negyven éves koromban utána néztem s így tudtam meg, hogy Petőfi luteránus..."