Világtörténet 1997. tavasz-tél I-II. [antikvár]

BORZSÁK ISTVÁN A KOSÁRHORDÓ CONSTANTINUS A Világtörténet 1996. tavaszi-nyári számában derék összefoglalást olvashattunk „A kora középkori pápaság eszmetörténetének egyik legfontosabb forrásáról, a constanti-nusi adománylevélről" (Piti Ferenc tollából: 21-35. 1.; rövidre fogott irodalomjegyzék a 29. lapon). A néhány lapos ismertetés szerzője nyilván nem térhetett ki a Donatio Constantini-hoz fűződő tengernyi probléma tüzetes megtárgyalására - maga az összefoglalás is érdemes munka az alábbiakban mi is a hírhedett dokumentum egyetlen mondatát próbáljuk teljesebb összefüggésében megvilágítani. Az adománylevél 13. fejezetében (C. Mirbt kiadása szerint: Quellen zur Geschichte des Papsttums2, p. 39.) a következőket olvassuk: ,,Nosse volumus omnem populum universarum gentium ac nationum per totum orbem terrarum construxisse nos intro palatium nostrum Lateranense salvatori nostro Jesu Christo ecclesiam a fundamen-tis cum baptisterio, et duodecim nos sciatis de eius fundamentis secundum numerum duodecim apostolorum eofinos terra onustatospropriis asportasse humeris " Piti Ferenc a fordításához tűzött jegyzetben (35, 13) megemlíti, hogy „a kosárhordás a Szilveszter-legendában már szereplő, onnan átvett elem". Valóban, B. Mombritius Sanctuariumában (Sanctuarium seu vitae sanctorum, IP p. 513) is ugyanez olvasható, csak némileg részletezőbben: (Constantinus a leprától való csodás megtisztulás után) exuens se chlamydem et accipiens bidentem (kapát ragadva) terram primus' aperuit ad fundamentum basilieae eonstruendum, dehinc in numero duodecim apostolorum duodecim cophinos plenos suis humeris superpositos baiulavit de eodem loco, ubi fundamentum basilieae apostolis debuerat fundare. Az eltérésről G. Laehr (Die Konstanti-nische Schenkung in der abendlándischen Literatur des Mittelalters. 1926. p. 6., 12.) annyit ír, hogy a legendában említett templom (basilica XII apostolorum) helyett az adomány levélben a lateráni „Salvatorkirche" szerepel. Az alapárokból kiemelt és hálás alázatossággal hordozott tizenkét kosárnyi föld számszerű egyezése az apostolokéval nyilvánvaló. (A 12-es szám kultikus jelentőségével sokan foglalkoztak; mi itt csak O. Weinreich „Zwölfgötter" cikkére hivatkozunk: Roscher ML s. v. 764 skk., 1. még „Zwölfgötter, Zwölfzahl und Zwölfstaat" c. tanulmányát: Aus Unterricht und Forschung 7 [1935] 319 skk.; továbbá H. Rengstorf: Theol. Wörterb. zum NT II 322 s. v. őúőe/ca.) Külön lapra tartozik az uralkodó kosárhordása, amelynek megtárgyalásáról ebben az összefüggésben (a végeláthatatlan Constantinus-irodalomban) nincsen tudomásom. A Szilveszter-legendának erre az elemére azért figyeltünk fel, mivel ugyanezzel a motívummal, illetve ténnyel (uralkodói gesztussal) korábban már találkoztunk, mégpedig Semiramis-dolgozatainkban, a mezopotámiai csatornaépítésekkel - mint közösségi feladattal - kapcsolatban. (Vő. Semiramis kertjeitől a Csörsz árkáig. MTA I. OK 30 [1978] 427 skk.) A sumer királyfeliratok tételei közt rendszeresen ismétlődik annak regisztrálása, hogy az illető uralkodó miféle új csatornát ásatott, hogy népe boldogságáról gondoskodjék. (Vő. Ókori keleti chrestom. 97: az uruki Lugalzaggisi ,,az országot