Világtörténet 1999. tavasz-tél [antikvár]

TÍMÁR ATTILA KULTURÁLIS ASSZIMILÁCIÓ ÉS KETTŐS IDENTITÁS; A BIRMINGHAMI IPARI ELIT DZSENTRIFIKÁCIÓJA I. rész A (felső) középosztály nemesedése, „dzsentrifikációja", melyet elsősorban a 19. századi angol társadalomtörténet jellemzőjeként szoktak emlegetni, egyáltalán nem számít kizárólagosan 19. századi jelenségnek, hiszen a burzsoázia felfelé törekvésének folyamata már Dániel Defoe figyelmét is felkeltette, sőt, lényegében „a nyitott elit elmélete" is tőle eredeztethető. Az angol középosztályok dzsentrifikációja meglehetősen kedvelt kutatási témává vált az elmúlt évtizedekben, a kérdéskörben kirobbant viták időnként komoly viharokat váltottak ki szakmai körökben. Alapvető problémának számít az, hogy a dzsentri-fikáció fogalma nincs kellőképpen definiálva. Eleve nem könnyű átlátni azt, melyik szerző mit is ért dzsentrifikáció alatt. A gentrification jelenthet a) dzsentrifikációt (vagyis a közjogilag nem nemes gentryhez való felemelkedést), b) arisztokratizálódást (vagyis abba a rendkívül szűk - mindössze pár száz főt magában foglaló - körbe való bekerülést, melyet a törvény szerint ténylegesen „nemesnek" számító, a House of Lords munkájában való részvétel lehetőségével bíró peerage jelentett), c) vagy magában foglalhatja mindkettőt. Azt, hogy a két folyamatot mennyire nem szokás elválasztani egymástól, jól példázza a Lawrence Stone, a probléma egyik kétségkívül legavatottabb kutatója által alkalmazott kritériumrendszer, mely a dzsentrifikáció bekövetkeztét hivatott eldönteni. Ennek négy elemét a következő tesztjellegű kérdések alkotják: 1. Mennyire volt könnyű örökletes címeket szerezni (vagyis bekerülni a peerage soraiba)?1 2. Hányan részesültek a gentrykre jellemző oktatásban? 3. Hányan lettek közülük parlamenti képviselők? 4. Hányan vettek feleségül gentry leányzót?2 Mindezek tudomásulvételével, a továbbiakban én sem fogom következetesen kettéválasztani a dzsentrifikáció, illetve az esetleges arisztokratizálódás folyamatát, ameny-nyiben dzsentrifikációról beszélek, az mindkettőt magában foglalhatja majd.3 Annál is inkább, mert - mint ahogyan azt bizonyítani fogom - a dzsentrifikáción, mint komplex gyűjtőfogalmon belül, nem az arisztokratizálódás-dzsentrifikálódás fogalompár mentén fognak meghúzódni a kérdéskör legérdekesebb kérdései; az egész folyamat bekövetkeztének szempontjából nem ez a szubkategorizáció lesz a legfontosabb. A dzsentrifikáció-vita - ha a végletekig leegyszerűsítjük, akkor - mindekelőtt arról szól, volt-e olyan mértékű a középosztályok társadalmi asszimilációja, amely lehetővé teszi, hogy a dzsentrifikációt joggal említsük a modern kori Anglia társadalomtörténetének fontos jellemzőjeként; eléri-e a dzsentrifikáció gyakorisága azt a szintet, mely