1001 otthoni gyógyír [antikvár]

Előszó Dr. Pamela Mason, Gyógyszerészprofesszor Gyerekkoromban édesanyámmal gyakran meglátogattunk egy idős asszonyt, aki bodzavirágból minden tavasszal gyógyitalt készített. Ha valamelyikünk náthás lett, hamar előkerült a sötétzöld üveg, amelyből kitöltötte a gyöngyöző nedűt. Arra is emlékszem, hogy reumás fájdalmai csillapítására rendszeresen csalánteát ivott. Mivel a szomszédos erdőben, ahol sokszor játszottunk, állandóan összevissza csípett a csalán, nem igazán értettem, hogyan nyújthat bárkinek is enyhülést olyasmi, amit ennek a leveléből főznek. Már gyógyszerészként dolgoztam, amikor elkezdtek egyre komolyabban érdekelni a gyógynövények. Csak ekkor ismertem fel a "természet patikájában" rejlő óriási lehetőségeket. Amint megtanultam, milyen kémiai anyagokat tartalmaznak a különféle növények, rájöttem, hogy nem pusztán a néphiedelmeken alapuló, hanem valódi gyógyhatással rendelkeznek.