Bővebb ismertető
A szép magyar szóval tojásgyümölcsnek nevezett padlizsán egyike a legrégebbi zöldségfélénknek. Őshazája India, innen indult el hódító útjára. Már az egyiptomi faliképeken is találkozhatunk vele, tanúsítva, hogy a régmúlt konyháján is népszerű volt. Először a mediterrán tengert övező országokban terjedt el, az ókori görögök és rómaiak is szívesen ették. Korabeli krónikák szerint Itáliában a XV. században kezdték el termeszteni, és a szomszédos Franciaország lakói innen importálták, majd a XVII. századtól országuk déli felén termelték is. Tőlük kaptak kedvet a padlizsánra a spanyolok is: az Ibériai-félsziget étlapja ma már elképzelhetetlen a padlizsán nélkül.
A magyar konyhán sem a XX. században találunk először padlizsánt. Múlt századbéli szakácskönyvekben is találkozunk elkészítésmódjaival - nem is eggyel -, igaz, akkoriban törökparadicsomnak nevezték, utalva arra, hogy az őshazájának Törökországot tartják.