A 100 legjobb étel sertéshúsból [antikvár]

Ropogós sült malac, rántott sertéskaraj, sült sertésborda, sertéspörkölt, főtt tarja, füstölt sonka, rántott máj, pirított máj, májas és véres hurka, sült kolbász, füstölt kolbász, disznósajt. .. stb. - vég nélkül lehetne sorolni a húsevők számára ínycsiklandó ételek sokaságát, amelyek sertéshúsból készülnek. Mi, magyarok, különösen szeretjük a sertéshúst és a belőle készült finomságokat. Nemzeti konyhánk számos étele sertéshúsból készül, és a reggelire, uzsonnára való felvágottak, szalámik közül is leginkább az ebből készülteket fogyasztjuk. Méltán világhíres termékünk, a Pick- és a Hertz-szalámi pedig semmilyen más húst nem is tartalmazhat. A sertés háziasítása már mintegy 9-10 ezer évvel ezelőtt megtörtént. Az erre vonatkozó legkorábbi régészeti leletek Kínából és Kis-Ázsiából kerültek elő. A vadsertésből (Sus scrofa scrofa) kialakult házisertés (S. scrofa domestica) azóta sok letelepedett, földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó nép fontos húst adó háziállatává lett, amelyet megszámlálhatatlan változatban tenyésztenek. A nomád népek többsége azonban nem fogyasztja a sertés húsát, sőt egyenesen tilalmazza. (Ennek megértéséhez tudnunk kell, hogy a vándorló, nomád életmód nem teszi lehetővé a sertés tartását, csak a letelepedett életmód. A letelepedett népek viszont rendszerint ellenségesen viszonyultak a vad nomád törzsekhez, amelyek gyakran rabló életmódot folytattak. Már a Bibliában találkozhatunk azzal a felfogással, hogy minden, ami más népek szokásával kapcsolatos - öltözködés, viselkedés, táplálkozási szokás, ételek stb. - az ártalmas és tilos. Idővel pedig ezek a tilalmak vallásos színezetet kaptak.) A sertéshús fogyasztásától idegenkedők, sőt azt sokszor egyenesen tiltók leggyakrabban arra hivatkoznak, miszerint a sertés tisztátalan állat volt.