A 100 legjobb húsos jó falat [antikvár]

„De szeretnék gazdag lenni, Egyszer libasültet enni. Jó ruhában Járni, kelni, S öt forintért kuglert venni." - vágyakozik korai versében a gyermek József Attila. Bizony, évszázadokon át a libacomb, a hús egyet jelentett a gazdagsággal, bőséggel. Míg a szegény sorban élők örültek a kukoricakásának, uborkának is, az urak kiváltsága volt a vadászat, a hal- és háziállat-állomány szinte kizárólagos birtoklása, a tíz-fogásos lakomák Számos, jól ismert történet szól arról, hogyan „betyárkodtak" a szegények, hogy néha jobb falatokhoz jussanak. Ludas Matyi meséje is sok gyermek kedvenc mulatsága. Ki ne ismerné a Koldus és királyfi megható történetét, hát Angol Henrik feledhetetlen figuráját a filmvásznon, ahogyan a rettenetes ökörcombot két kezében tartva óriásiakat harap belőle, tépi, ráncigálja fogaival a termetes „falatot". No igen, azóta sok víz folyt le a Dunán, ma bárki szinte bármilyen húshoz hozzájuthat, ha kénye-kedve tartja. Hentesüzleteink roskadoznak a szárnyas-, sertés-, marhahúsoktól, de kis utánajárással akár strucc- vagy kengurucombot is kóstolhatunk, óceáni halat, polipot vagy cápát. Kipróbálhatjuk az import révén egzotikus népek különleges receptjeit, de nagyanyáinktól tanult, hagyományos húsételeinket sem feledhetjük. Hová lenne a világ a jó kis erdélyi töltött káposzta, a csípős, pikáns halászlé, a rostélyon sülő ínycsiklandó flekkenek, a cuppogós, vidám csülkök, a remegő, bájos kocsonyák, a fenséges és pompázatos libamáj nélkül?! Tudom, tudom, mielőtt rám támadnának a húsellenes szemlélet bősz harcosai, még azelőtt kijelentem: igen, húst is, mint mindent, mértékkel és ésszel kell enni. Annyiszor Q@@ fulsos jé fida±