A 100 legjobb mikrohullámú recept [antikvár]

Előszó A múlt század nyolcvanas éveiben jelentek meg hazánkban az első mikrohullámú* konyhai sütők. Kereskedelmi forgalomban először csak a jó masszív, szovjet gyártmányú készülékekhez juthattak hozzá a szerencsésebbek (a még szerencsésebbek pedig nyugati turistaútjaikról hoztak magukkal összekuporgatott, szerényre szabott valutakvótájukból egy-egy csillogó-villogó, nyugati vagy távol-keleti készüléket). E készülékek zöme aztán nem a háztartásokban, hanem többnyire jellemzően az akkor már gomba módra szaporodó „gebines" vendég-látó-ipari kisüzemekben (bisztrókban, lacikonyhákban, lángos-sütödékben stb.) teljesített szolgálatot mint kiváló gyors melegítő eszköz. Ez volt a mikrohullámú sütők „hőskora" - nálunk. Azóta mérhetetlenül sok víz folyt le jó öreg Dunánkon, és mára már a modern házi konyhák alapfelszerelésévé váltak ezek a valóban csodálatos szerkezetek. Persze, ma már egyre inkább digitális, mikroszámítógép vezérelte változataik találhatók konyháinkban, de egyvalami nem változott: a használatuk. Bizony még mindig szinte kizárólagosan ételek gyors melegítésére használjuk e csodálatos „kütyüket". Pedig mennyi mindent tudnak! Beépített, menü vezérelt programok tucatjai állnak rendelkezésre, ráadásul különféle ételfajták szerint; egyesek gyors melegítésre, mások gyorsfagyasztott ételek felmelegítésére (külön beállítható, hogy szárnyas- vagy tömbhús - csontos vagy csont nélküli; mirelit pizza, zöldség; félkész vagy készétel stb.), megint mások a legkülönfélébb ételek sütésére-főzésére szolgálnak. Csak az étel tömegét kell megadnunk, és a kiválasztott program elvégzi a feladatot. A drágább, nagyobb tudású készülékek pedig grillezni, pirítani is tudnak, sőt még légke-