A 100 legjobb pizza és lepény [antikvár]

A pizzo/törtéKete^Ennek a ma általánosan elterjedt, világszerte kedvelt - a közhit szerint olasz eredetű - tésztaféle (valójában kenyérféle) ételnek az eredete egészen a kőkorig nyúlik vissza. Tíz-tizenkétezer évvel ezelőtt még csak kovász nélküli lepénykenyeret készítettek: a kézzel, lapos kövek között őrölt gabonalisztből víz hozzáadásával kevert pépet laposra dolgozták (hogy könnyen átsüljön), és felforrósított kövön sütötték meg. Az így készült lepénykenyér persze nem volt lágy, szivacsos és rugalmas, de legalább könnyen emészthető és tápláló volt. Ez a kenyérkészítési módszer sokáig fennmaradt, s az ókorban is csak annyit változott, hogy a letelepedett, városokban lakó népek már agyagból tapasztott, illetve kőből rakott kemencékben sütötték a lepénykenyeret. Így készítették kenyerüket a babiloniak, az egyiptomiak (bár ők már kovásszal is készítettek kenyeret és péksüteményeket is), a zsidók, majd a letűnt nagy kultúrák helyébe települt arab népek is, sőt, ez a kenyérkészítési eljárás máig létezik a Közel-Kelet népeinél.Az ókori görögök, az etruszkok és a rómaiak viszont már olívaolajat és fűszereket is használtak a kenyerük ízesítéséhez - valószínűleg tőlük eredeztethető a mai pizza.Egy legenda szerint 1889-ben egy olasz pék, Raffaele Esposito azzal kedveskedett a királyi párnak (ümberto királynak és hitvesének, Margherita királynénak), hogy piros paradicsommal, fehér mozzarella sajttal és zöld bazsalikommal díszített, nemzeti színű lepénykenyeret készített számukra. A királyi pár pedig megkedvelte az ínycsiklandó ételt, s általuk vált közkedveltté az egész országban.Hihetünk-e a legendának vagy sem (a későbbiekben látni fogjuk, hogy igen!), elég az hozzá, hogy a 20. század elején a nyomor, majd a harmincas évektől kezdve a fasizmus elől menekülő több millió olasz bevándorló révén az Egyesült Államok nagyvárosaiban - mindenekelőtt Mew Yorkban és Chicagóban - közkedveltté vált az (igaz, már kelt tésztából készült) pizza. Ehhez járult még hozzá, hogy a második világháborúban az olasz frontot megjárt amerikai katonák is megismerték ezt az ételt, s hazatérve tovább népszerűsítették. Az Amerika-szerte gomba módra szaporodó pizzériák mintájára az ötvenes évektől kezdve Európa nyugati államaiban is elterjedtek az ilyen vendéglátóhelyek, s mára már se szeri, se száma a világban a pizzaételekre szakosodott éttermeknek és a házhozszállítást is vállaló konyhaüzemeknek.Vállaljuk a kijelentést: a pizza ma már néptáplálék.Martin Maidén, a román nyelvek professzora (Trinity College, Oxford Egyetem) szerint a pizza szó germán eredetű. CJgy véli, a longobárd nyelvből az ófel-németL^e származott bizzo vagy pizzo (falat, harapás) szó került át az itáliai nyelvhasználatba. (Az itáliai városállamok uralkodóik révén jelentős kapcsolatban álltak a németalföldi - holland, dán - fejedelemségekkel.)Más vélekedések szerint a pizza szó kapcsolatban áll a délkelet-európai görög pitta vagy petta szavakkal, amelyek kövön sült lepénykenyeret jelentenek.