A 100 legjobb recept kirándulóknak [antikvár]

Amint ​kisüt a nap, és elolvadoznak az utolsó hófoltok is, megkezdődik a várva várt kirándulási szezon. Előkerülnek a hátizsákok, kerékpárok, felcsomagolunk az autóba, és már indulunk is világot látni, jó levegőt szívni. Vár az erdő, mező, a patakpart, előszedjük a gondosan eltett pecabotokat, grillezőket, és útnak eredünk. Első fontos kérdés ilyenkor, hogy vigyünk-e magunkkal harapnivalót, vagy útközben betérünk egy csárdába, kisvendéglőbe? Aki úgy dönt, hogy vadregényes, magányos helyre vágyik, jobb, ha szépen otthon felcsomagolja az elemózsiát. Aki szereti a parázson sült ételek elkészítésének ceremóniáit, és `robinsonos` kalandvágy hajtja, hogy a semmi közepén is finom falatokat kóstolhasson, az úgy indul el otthonról, hogy nem csak a pénztárcáját viszi magával. Külön varázsa van ilyenkor annak is, hogy együtt ügyeskedik a család a rőzsehordáskor, ágaprításkor, tűzrakáskor; mindenkinek megvan a maga fontos feladata, mely nélkül a finom, szabadban sült- főtt étel nem készülhetne el. Milyen öröm a kicsinyeknek, hogy nem kell kínosan ügyelni a konyha tisztaságára, nem kell ilyenkor betartani az otthon állandóan hangoztatott evési etikettet! Mindenki felszabadult, bárki ötletességére, ügyességére szükség van, az élet kalandos oldaláról mutatkozik meg és hívogat.