A 100 legjobb recept szárnyasokból [antikvár]

Van-e ínycsiklandóbb, jobb étel a rántott pipicombnál? Hát a ropogós pirosra sült pecsenyekacsánál? Netán a paprikás csirkénél vagy a szalonnával tűzdelt fácánpecsenyénél? Más jó ételek vannak, de jobbak aligha! Parittyával, íjjal, hurokkal és más kezdetleges fegyverekkel vadászó őseink bizonnyal nem tekintették hőstettnek a különféle szárnyasok elejtését (hiszen nem kellett élet-halál harcot vívniuk a zsákmánnyal, mint a mamuttal, a barlangi medvével vagy a hegyes agyarú vadkannal), de a szárnyasokra való vadászat mindig is nagy ügyességet kívánt. A könnyedén szárnyra kapó, az elős gyanús neszre a levegőégbe illanó eledel becserkészése, elejtése csak a legjobb vadászoknak sikerülhetett. Célba venni és eltalálni egy felröppenő vadkacsát, vadludat vagy gyöngytyúkot még a mai, modern tűzfegyverekkel is nehéz feladat. Óvatosság, kitartás és biztos kéz szükségeltetik hozzá. Horthy Jenő, kiváló vadászunk, könyvében leírja, hogyan kellett hideg éjszakákon gubbasztania a Hortobágy sáros gödreiben, hogy a reggeli röptükre induló vízi szárnyasok közül néhányat lepuffantson. A városi ember, persze, ha szárnyashúsra vágyik, nem puskát fog a kezébe, hanem a pénztárcáját: a piacon, a hentesnél vagy az élelmiszerboltban pénzért sokféle finom húsú, leölt szárnyast vásárolhat: csirkét, kacsát, libát, tenyésztett gyöngytyúkot, vagy akár lőtt vadlibát, fácánt is. Csakúgy, mint sokféle lábasjószágot leölve, feldolgozva.