A nagy süteményeskönyv [antikvár]

A finom ételeket - legyen az bármiféle - kedvelő, a különlegességekért már-már rajongó, hasamat szívesen kényeztető férfinak tartom magam. A sütemények azonban valamilyen rejtélyes okból kifolyólag valahogy sosem tudtak lenyűgözni, lekenyerezni. Nézni még csak-csak, hiszen egy igazi süti látványnak sem utolsó, de enni... Az valahogy kimaradt. És a jelek szerint hajlamos vagyok abba a hibába is beleesni, hogy úgy gondolom: amit én nem szeretek, az nyilván másnak sem ízlik. Hát süteményügyben alaposan mellétrafáltam! Szakácskönyveink szerkesztői már második éve rágták a fülemet, hogy higgyem el: a süteményreceptekre van leginkább igény, a legtöbb háziasszony a konyhai munkák közül az édességek készítését kedveli leginkább. Teljesen igazuk volt. Kedves olvasóink ugyanis már a süteményeskönyv említése napján elárasztották szerkesztőségünket különlegesebbnél különlegesebb édességek leírásával, és büszkén állíthatjuk: Önöknek köszönhetően tán még sohasem küszködtünk ennyire a bőség zavarával, mint ezúttal.Nem túlzás állítani: szerzőink álmatlan éjszakákat okoztak Gyuris László mestercukrásznak, az A Cappella cukrászda tulajdonosának, aki valamennyi recept végigböngészése után döntötte el, hogy melyik kerüljön a kötetbe. Természetesen Gyuris úr nem csupán a szellemi munkát végezte, hanem kollégáival közösen a kiválasztott finomságokat megsütötte, fotósaink pedig megörökítették a remekműveket. Szám szerint közel százötvenet, azaz valamennyi recept kipróbálása igazán édes életet ígér a jövőre nézve.