A Te életed - Egyél érte! [antikvár]

BEVEZETŐ Hiszed vagy sem, most, a negyedik X-en túl, fittebb, karcsúbb és egészségesebb vagyok, mint amilyen huszonöt évesen voltam (közvetlenül azután, hogy a Brit Különleges Erők kötelékében szolgáltam, és megmásztam az Everestet). Ebben aköny vben megmutatom neked, miképpen lehetséges ez - és egyszerűbb, mint hinnéd. A lelkemet is kiedzettem a seregnél és azután is, azonban soha nem értem el vele azt az eredményt, amit szerettem volna. Megvolt az erőm, az állóképességem, és sziklaszilárd elszántsággal küzdöttem, valahogy mégsem tűntem soha sportosnak. Már kezdtem beletörődni, hogy egyszerűen ilyen az alkatom: nekem sohasem lesz kockahasam. Nos, tévedtem. Mégpedig azért, mert nem figyeltem oda arra, hogy mit eszem. De először ugorjunk egy kicsit vissza az időben! Az én gyerekkoromban a tudatos, egészséges táplálkozás soha nem került szóba. Azt hiszem, ennek kulturális és generációs okai vannak. Tény, hogy sem otthon, sem az iskolában nem tanítottak meg rá, hogyan kell egészségesen étkezni. Emlékszem, az evést gyakran elkapkodtuk, és többnyire tipikus, régimódi „angol" fogások kerültek az asztalra: báránysült, krumpli, párolt káposzta, aztán desszertnek mazsolás puding tejszínhabbal. Ha a főétkezések között megéheztünk, csak beszaladtunk a konyhába, és csináltunk magunknak egy halom vajas-lekváros pirítóst. Aztán a suli után jött a nagybetűs élet és a sereg, ahol a táplálkozás megint csak nem arról szólt, hogy mit eszünk, hanem hogy annyit együnk, és olyan sebesen, amennyit és amilyen gyorsan csak tudunk. Mielőtt észbe kaphattam volna, ez a fajta étkezési mód észrevétlenül rögzült az agyamban. Komoly megrázkódtatásra volt szükség, hogy megszólaljon bennem a riasztócsengő. Úgy egy évvel azután történt, hogy visszatértem az Everestről. Addigra a sereget is magam mögött hagytam. Abban az évben írtam meg az első könyvemet, és közben nem edzettem, csak tömtem magamba a kaját. Aztán amikor a képernyőn visszanéztem a velem készült egyik legelső tévés interjút, megdöbbenve láttam, milyen kövér és puffadt lettem. Rémesen festettem. Ennek ellenére még mindig nem kaptam észbe. Akkortájt házasodtunk össze Sharával, és mivel anyagilag eléggyászosan álltunk, szupermarketekben vásároltunk, olcsó kajákat vettünk, és kifejezetten egészségtelenül étkeztünk. Aztán - ha ez a küszködés nem lett volna elég - apámat elvitte egy szívroham, amitől végképp padlóra kerültem. Viszont egy hónapra rá váratlanul lehetőséget kaptam, hogy (mint az Everest egyik meghódítója) szerepeljek egy Sure-dezodorreklámban. Az ajánlat tényleg a legjobbkor jött - mintha az apámtól kaptam volna búcsúajándékként. Csak az volt a bökkenő, hogy a reklámban meztelen felsőtesttel kellett szerepelnem Ez megadta a kezdő lökést. Úgy döntöttem, ideje változtatni az életemen. Három hónapom volt rá, hogy valóra váltsam, amit megfogadtam magamnak. Merészen kísérletezni kezdtem. Vadul edzettem a konditeremben. Koplaltam. Még a sarki reklámtáblán hirdetett gyógynövényes fogyasztótablettát is kipróbál- 6 Bevezető