Ahogy én készítem... [antikvár]

,jÜresfejjel lehet megéíni, üres gyomorral nem" (Móra Ferenc) Mi 'EVEZETŐ Nem voltam húszéves, amikor férjhez mentem. A konyhai tennivalók közül csak a tésztagyúrást és -nyújtást tudtam, főzni nem. Hogyan is tudtam volna, amikor előbb iskolába, majd dolgozni jártam, Anya pedig minden nap kész étellel várt. Márpedig egy asszonynak illik saját főztjével „elkápráztatni" élete párját. Mindig szerettem szakácskönyveket, különféle ételleírásokat olvasgatni, ezután pedig már tudatosan igyekeztem alkalmazni is az olvasottakat. Ebben nagy segítségemre voltak közeli, nagy tapasztalattal rendelkező szomszédasszonyaim, akik sokszor és szívesen segítettek, amikor a főzőtudományban megakadtam. És persze rokonoktól, barátoktól, kolléganőktől is gyakran átvettem egy-egy ízletes étel vagy sütemény receptjét. Nem mondom, hogy mindig minden a legjobban sikerült, de a kedvem nem szegték a kisebb-nagyobb kudarcok. Ezt a kis gyűjteményt jó étvágyú unokáim és szabolcsi, más ízlésvilághoz szokott menyem javaslatára kezdtem el írni. Ahogyan egyre jobban belemélyedtem, úgy szélesedett a „repertoár" Mire befejeztem - pontosabban abbahagytam -, rájöttem, hogy minden ételt, süteményt nem írhatok le, hiszen ezek sora szinte végtelen. így hát maradtak azok, amelyeket gyakrabban szoktam készíteni. Ha valaki új, vagy különleges ételeket, süteményeket remél ettől a kis gyűjteménytől, az csalódni fog. Nem találtam ki új ételeket, de a sokféle szakácskönyv leírásait sem másoltam le gépiesen. Csak a megszokott ételeket, tortákat igazítottam a saját és a család ízléséhez.