Ajándéknapló [antikvár]

Az ajándékozásról és a felejtésrőlA nővérem két, egymást követő karácsonyon kapta ugyanazt az ajándékot tőlem. Borzasztóan kínos történet. Pár hónappal az ünnep előtt említette, hogy szüksége lenne rá, s én a következő két karácsonyon ajándékoztam neki pontosan ugyanazt a kis háztartási gépet, ráadásul mindkétszer pontosan ugyanazt a prototípust.Akkoriban sűrűn követték egymást az ilyen jellegű malőrök. Hogy még egyet említsek: egy barátnőnk egy évre Lappföldre költözött, és azt kérte tőlünk, adjunk kölcsön neki egy-egy személyes tárgyat, amit magával vihet, s aztán egy évvel később visszaadhat nekünk. Hangsúlyozta, hogy olyan tárgyat kér, ami nagyon személyes, amit nagyon féltünk, és amit biztosan nem felejtünk el, hova tettünk. A Virágot Algernonnak című könyvet ajándékoztam neki egy évre, amelyet alig fél évvel ezután egy közösségi média felületen követeltem vissza, minthogy tökéletesen elfelejtettem, kinél van.Sokat tanultam mindkét esetből. Mindenekelőtt a felejtésről. Arról a típusú felejtésről, ami nem áll összefüggésben azzal, hogy a másik ember mennyire fontos a számunkra. Ha jelentősége van, ha igenis számít, akkor is elfelejthetjük azt, ami valójában nagyon is fontos a számunkra, amire tényleg emlékezni akarunk.Egy-két a fentiekhez hasonló eset után hamar beláttam, mindenkinek jobb, ha mostantól feljegyzem, kinek, milyen alkalomra, mit adtam ajándékba, kinek mit adtam kölcsön.A világ ajándék, és benne az összes dolog ajándék, becsomagolva a kedélyek ezerszínű papírjába." Darvasi László, vagyis Szív Ernő mondja A vonal alatt című könyvében. Ha valóban kedélyek ezerszínű papírjával csomagoljuk ajándékainkat, talán jobb, ha nemcsak a csomagolás színére és a pakk méretére emlékezünk, hanem a választásunk tárgyára és mikéntjére is. Ehhez nyújt segítséget ez a napló.a szerk.