Asszonyi pompa [antikvár]

Részlet a könyvből: Elegancia Szerencse, hogy túl vagyunk már azon a koron, melyben a szavak értelmét hajszálnyi pontossággal mérték le az értelem serpenyőiben. Ezer szerencse, hogy a gumiszalag-szavak korát éljük, amelyben minden szó egy bűvész zsebéhez hasonlít. Ki fog ma nyelvészeti szigorúsággal boncolgatni fogalmakat és következetességet várni ilyen szavaktól: arisztokratikus, finom, előkelő, elegáns? Nemcsak a moralistának és a politikusnak, a közönséges halandónak is megvan ma már az ahhoz való jussa, hogy a szavak csomagolópapírjába átlag félévenként más és más értelmet burkoljon. Valamikor az emberiség virágának azt tartották, aki igen keveset, lehetőleg semmit sem dolgozott, nevét mással íratta le, mert ő írni nem tudott, ölni, rabolni, vándor-kalmárokat fosztogatni ellenben jól értett. Az ilyen embert arisztokratának, a legjobbak közül valónak nevezték. Furcsa, de ma csaknem szószerint az ellenkezőjét értjük "arisztokratikus" alatt. Azt, aki reggeltől estig igen sokat dolgozik, folyton-folyvást a nevét írja alá, de maga még egy csirkét sem ölne meg, tehát a rablást, fosztogatást és más ilyesféle "intellektuális bűnöket" alantas közegeire bízza.