Atrium 1996. február-március [antikvár]

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egy város karakterét alapjaiban határozza meg függőleges kiterjedése. Nincs ez másként a lakásokkal sem. Vannak házak, amelyekben tobzódnak a szintek, s szinte minden funkció külön emeletre kerül. Vannak olyanok is, amelyek csak vízszintesen terjeszkednek. Vannak, akik imádják a szabadon ívelő vagy éppen romantikusan megbúvó lépcsőket, és vannak, akik az otthoni lépcsőjárásnak már a gondolatától is hideglelést kapnak. Ebben a számban azért elmélkedünk a szintek logikájáról, mert amikor egy- vagy többszintű teret választunk magunknak, ezzel életformát, emberi kontaktuslehetőséget is választunk. A különböző térszerkezetek elválaszthatnak és egyesíthetnek generációkat, életfunkciókat, tevékenységi formákat. Általános recept nincs rájuk, hiszen a jó otthoni terek mindig személyre szabottak.