Az érmelléki szőlőkultúra [antikvár]

Varga Gyula Az érmelléki szőlőkultúra I. Szőlőskertek, proinontóriumok Az Érmeilék Az Érmellék földrajzilag a Berettyó és az Ér folyók által bezárt szög, a bihari síkság és a dombvidék találkozási zónájában elhelyezkedő terület.' Pontos meghatározását nehezíti, hogy a XIX. századi folyószabályozások előtt mind a Berettyó, még inkább az Ér meglehetősen bizonytalan mederben folytak. De az Érmellékre jellemző szőlőkultúra tulajdonképpen már Nagyvárad környékén kezdődik s innen észak felé haladva egészen Szatmár megyéig találkozunk azokkal a dombhajlatokkal, melyek mintegy észrevétlenül olvadnak be a síkságba s amelyek végig kiváló minőségű borokat termettek. E kötött agyag talajú dombvonulat mentén már a középkorban nagyjából hasonló forma jegyeket hordozó szőlőkultúra alakult ki,^ melyet haránt irányban a hegyekből lejövő folyók (Sebes Körös, Berettyó, Vékonyér, Fazékét, Nagyér) kisebb övezetekre bontanak. E kisebb övezetek egyike az Érmellék, melynek központját a XIX. századi források rendszerint Diószeg-ben határozzák meg;® s változóan ide sorolják észak felé haladva Szalacs, Margitta, Székelyhíd, Asszonyvására, Ottomány, Kereki, Koly, Szunyogd, délre Jankafalva, Kis- és Nagykágya, Vajda, Szentimre helységeket. Említhetjük még Biharfélegyházát is, akinek szőlője a szomszédos Kágyi-hegyen van.'' A hagyomány azonban az Érmeilékhez sorolja az Ér folyó mentén lefelé haladva a bihari síkság és a mocsárvilág határzónájában elhelyezkedő, talaját tekintve homokos Bagamér, Almosd, Űjléta, Nagyléta községeket, melyek egykor szintén a Székelyhíd központtal működő Érmelléki járás-ba tartoztak, sőt az ezekkel szoros összefüggésben álló, azonos kerti- és műveléstechnikát képviselő vámospércsi, vértesi, monostorpályi, hosszúpályi, sárándi szőlőskerte- 1 Bállagi Aladár. 1891. 409. 2 Fényes Elek, IV. 1839. 35; Jakó Zsigmond, 1940. 384; Apaii Károly, 1852. GL. jan. 18; Havas József, GL. 1856. 35, 37, 39. sz.; Sz. D., GL. 1855. 48. sz.; PéterHy Józset, GL. 1861. 30. sz.; Szele Imre, FG. 1865. I. 6., 15. sz.; (Tormay Béla), 1873. 3 Magyarország borászati térképe. Borászati Lapok, 1877. 99. 4 Bél Mátyás, 1728. kéziratos művében elsö osztályú bortermő faluknak említi Csatár, Püspöki, várad. Vásárhely, közepes minőségűeknek (ad altéra reponunt) Vajda, Szentimre, Diószeg, harmadosztályúaknak Székelyhíd, Asszony vására, Margita, Újlak helységeket, melyek „középerős, ízes, kedves" borokat termelnek. (Elsö rész, VIII. §.) Szalay Emőke fordítását ezúton is megköszönöm.) E községek jó borairól megemlékezik Pethe Ferenc, 1809-1813. II. 427; Magda Pál, 1819. 456-457, aki a bihari bortermű területet 49 755 holdra becsüli. Az érmelléki borok már a XVIII. században is keresettek voltak. 1790-ben Szatmárnémeti város nemes Tanácsa csak érmelléki bakatorra 3000 forintot fizetett ki. Egy szatmári cívis emlékiratai. 1790-1820. 1893. 13.; Galgóczi Károly az Érmelléket a legjobb fehérbor termő vidékek közt említi, külön is kiemelve fő szőlőfajtáját, a bakatort. Galgóczi, 1855. 284-299. A legjobb magyar borok ebben az időben mind fehérek voltak. Rapaics, 1938. 529. Ma valamennyi község a Román Népköztársasághoz tartozik.