Az uriasszony [antikvár]

Részlet a könyvből: Az uriasszony Egy társaságban egyszer nagyon megbámultam valakit. Asszony volt. Nem a szépsége, vagy a ruhája miatt bámultam meg. Pedig talán az is megérdemelte volna. Más oka volt az én csodálatomnak. Az az asszony az ő szelid nyugalmával egy egész társaságra hatott. Arra az időre, mig jelen volt, sőt azután is egészen más lett a társalgás lelke. Előbb csak szelleme volt a szónak. Csipő, éles, mindig találó szelleme. Legtöbben a mások rovására mulattak. Ez mindig hálás anyag, de a legolcsóbb szellemesség.