Bővebb ismertető
Részlet: Kedves Olvasó! Úgy hozta a sors, hogy nemrégiben pár napot Párizsban töltöttem. A z apropót egy fotósá adta, de ezzel kapcsolatban nem szeretném előre lelőni a poént - a júniusi lapszámból minden kiderül! Ha már ott voltam a világ gasztronómiájának fővárosában, persze igyekeztem is minél többfélét kóstolni - ételből és borból is. A helyek között akadt sima, utcai szendvicsező, klasszikus, "kockás abroszos" brasserie - ahol karafban hozzák a bort és a vizet, az asztaloknál összeérnek a szomszédos könyökök - és elegánsabb, fúziós konyhát vivő étterem is az Eiffel-torony lábánál. Mi tagadás, rossz élményem sehol nem volt. De ami talán a leginkább megmarad ennem, az a várostól alig 20 kilométerre fekvő versalles-i piac, ahová hétvégén mentünk ki egy kis mustrára. tulajdonképpen teljesen hétköznapi: nem túl nagy, van csarnok része és rendes, utcai standjai, néhány kávézó a közvetlen szomszédságban. Viszont amitől különlegessé vált - számomra legalábbis-, az az, hogy az árusok közül láthatóan mindenki egyaránt büszke volt a saját mesterségére és portékájára, ami ráadásul kivétel nélkül mindenhol friss és tetszetős volt, elképesztően gusztusosan találva. (Az már csak hab a tortán, hogy gyakorlatilag bármilyen termelőnél lehet bankkártyával is fizetni, ami még kényelmesebbé teszi az amúgy is élménydús vásárlást.)