Boros hármas história [antikvár]

__Előszó_5 Az Kegyes Olvasónak.,. Istentől hosszú életet és jó egészséget kíván e kisded könyvecske szerzője! Nagyjából így köszönti a kezébe nyomtatványt vevő magyart egy-egy hódoltság korabeli alkotás, illő hát, hogy mi is megtartsuk ezt a szép hagyományt. A Boros hármas história amúgy is főképpen ebben szeretne szolgálatot tenni, amikor rejtett kincseket hoz elő, eddig föl nem fedezett összefüggéseket mutat be, s egyben jó kedvre derítő olvasmányt ad a szűkebb és tágabb haza érdeklődői kezébe. A cím nem véletlen: valóban három történet keresi itt olvasóját, aki a magyar bor, s ezen belül is a szekszárdi történelmi borvidék históriájában kíván elmélyedni. Az első rész, Tolnai Fabricius Bálint műve tizenöt emberöltővel előttünk, 1580 körül született, s a legkorábbi olyan honi alkotás, amely egy hamisítatlan parasztlakodalomba visz el bennünket. Mintha németalföldi festők képei elevenednének meg, oly kedvesek és érzékletesek a fordulatok, bájosak a pillanatok. A második história azt a kérdést fejti meg, hogyan, mikor és miért lett a bor, ezen belül is a vörösbor a magyarság jelképe. A reformáció hajnalától Zrínyi Miklósig ívelő irodalmi áttekintés eredetileg a Szakály Ferenc-emlék-konferencián hangzott el főhajtásként. A harmadik darab - talán egy kicsit a hajdani rigmusok írójára visszakacsintva - kétezer esztendő történetét sűríti száz versszakba, hite szerint bőven élve a humor és mulattatás nemes, nyelvi eszközeivel. Tegyük föl azonban a kérdést: miért lehet ez érdekes a Kegyes XXL századi Olvasónak? A szabadságára és fantáziájára büszke mai ember is meglepődne, ha azt hallaná: akadt egy pap, aki elment hívei lakodalmára, s ott 120 versszakból álló költeményét eldalolva a helyes viselkedésre oktatta hallgatóit. Itt pedig pontosan ez történt. S ha hozzátesszük, hogy éppen ez az első ilyen, teljes egészében fennmaradt versezet, már nem lehet közömbös a tartalma sem. Csakhogy - ha az Akadémia tudósi útmutatásával kerülne a szöveg mai kézbe, vagyis betűhíven - már az első strófa megfejtésébe belefáradna szem és tudat, s még edzett könyvmolyok sem rágnák át magukat a végső tanulságig.