Boros-tükör [antikvár]

El^angKönyvünkben, a BOROS-TÜKÖRben múzsák adtak egymásnak randevút. A líra és a grafika találkozása, szőlő és bor, kép és vers társítása sajátos esztétikai élményt ígér a könyvgyűjtőnek, a borkultúra barátjának egyaránt.A bort, a mámort, az életörömöt dicsőítő, elmondásra, éneklésre írt lírai műfaj az ókorban alakult ki.Neves szerzők tollán keletkeztek bordalok. Alkaiosz, Anakreon, Horatius ivónótái egyaránt szólnak a barátság, a szerelem határtalan világáról, a természet szépségének lélekemelő pillanatairól, az élet ellentmondásait megértő, azokat derűben feloldó szemlélet értékeinek tiszteletéről, a kedély, az irónia gyógyító erejéről.Népköltészeti alkotásnak is kedvelt témája volt a bordal. Európában a vágánsköltészet kelti életre: a Carmina Burana című gyűjteményben a jellegzetes alkalmi vers számos darabja maradt fenn.Korai, kiemelkedő művelőinek nemes hagyományait nálunk Balassi Bálint (Borivóknak való), Csokonai Vitéz Mihály (Dal a csikóbőrös kulacshoz), Vörösmarty Mihály (Keserű pohár. Fóti dal), Petőfi Sándor (A borozó. Ivás közben) keltik életre.Gondűző borocska mellettVígan illan életem "Bor tanítja húrjaimraCsalni nyájas éneket;"A költő aforizma értékű sorainak, megszívlelendő gondolatainak megszámlálhatatlan követője akadt a későbbiekben. A hagyományőrzők száma napjainkban egyre szaporodik.Mint ahogy a borszerető ember egyszerre hagyományőrző és határtalanul szabadelvű, a költő sem ismer határokat. E gyűjteményt lapozgatva ezért gyakran arra is ráeszmélhetünk, hogy nem minden mámor fakad italból. És a jó borivó sem csak a saját pincéjéből