Csábító sütik gluténmentesen [antikvár]

MIÉRT ERDEMES MEKIKEZDEMI? Jól emlékszem még, mit éreztem, amikor kihúztam a sütőből életem első gluténmentes süteményét. Az a pillanat nemcsak az addigi életemet forgatta fel fenekestül, de hihetetienül felszabadító élményt is jelentett. Mindennél jobban szeretem a saját készítésű süteményeket, kenyereket és kekszeket. Ám amikor a lisztérzékenységem kiderült, még nemigen volt választás. Gluténmentes recepteket vagy gluténmentes lisztet akarsz? Ugyan már! Ki hinné, de pár éve még ez volt a helyzet. El lehet képzelni, milyen szerencsétlennek éreztem magam egy-egy családi vagy baráti összejövetelen, amikor mindenki dúskált a Sacher-tortákban, házi zsemlékben és aprósüteményekben. Szerencsére olyan családban nőttem fel, ahol lelkesen folyt a sütés, és engem is megfertőzött a tészták szeretete. Ez aztán megadta a kellő kísérletező kedvet. Üjra át akartam élni azt a boldogságot, ahogyan az ember beleharap egy ropogós zsömlébe, vagy felszeletel egy frissen készült tortát. így aztán nem sokat tétováztam. És lám, a feladat óriási lehetőséggel kecsegtetett! Gluténérzékenység nélkül sosem tudtam volna meg, milyen csodálatos ízekkel lep meg a rizsből vagy a hüvelyesekből készült liszt, milyen laza a burgonyás tészta, és milyen omlós a kukoricalisztből készült sütemény. Mindegyiknek megvan a maga utánozhatatlan íze. Pontosan ez teszi számomra olyan vonzóvá az itthoni sütést, hiszen minden saját kezűleg készített kenyérben és tortában benne vagyok egy kicsit magam is. Miután néhány évig szigorúan tartózkodtam minden gabonaféleség fogyasztásától, olyan sokat javult a lisztérzékenységem is, hogy ma már ismét ehetek hagyományos pék- és cukrászsüteményeket. Ennek ellenére továbbra is örömest készítem a gluténmentes finomságokat, annyira megkedveltem ezeket a jellegzetes tésztaféléket. Kívánom, hogy másnak is legalább ennyi öröme teljék bennük!