kategória
szerző
cím
sorozat
betöltés...
kiadó
betöltés...
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen
![Árkus József - Családok könyve 1985 [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/349/2754349.jpg "Árkus József - Családok könyve 1985 [antikvár]")
Családok könyve 1985 [antikvár]
Árkus József, Bende Ibolya, Csorba Piroska, Dávid József, Dobos Ferenc, Dr. Csorba Csaba, Dr. Czeizel Endre, Dr. Pethő Mária, Dr. Szegő Tamás, Dr. Székely Sándor, F. Dózsa Katalin, Galgóczi Erzsébet, Hidvéghy Ferenc, Kárpáti Zsuzsa, Kósa Csaba, Lázár Ervin, Légrádi Netti, Lukács Teréz, Moravcsik Miklós, Nyerges Ágnes, Ősz Katalin, Szilágyi Éva, Tabák András, Tóth-Máthé Miklós, Vezda János
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
940 Ft
Részletesen erről a termékről
Termékadatok
Cím: Családok könyve 1985 [antikvár]
Szerző:
Árkus József
,
Bende Ibolya
,
Csorba Piroska
,
Dávid József
,
Dobos Ferenc
,
Dr. Csorba Csaba
,
Dr. Czeizel Endre
,
Dr. Pethő Mária
,
Dr. Szegő Tamás
,
Dr. Székely Sándor
,
F. Dózsa Katalin
,
Galgóczi Erzsébet
,
Hidvéghy Ferenc
,
Kárpáti Zsuzsa
,
Kósa Csaba
,
Lázár Ervin
,
Légrádi Netti
,
Lukács Teréz
,
Moravcsik Miklós
,
Nyerges Ágnes
,
Ősz Katalin
,
Szilágyi Éva
,
Tabák András
,
Tóth-Máthé Miklós
Vezda János
Kiadó: Lapkiadó Vállalat
Kötés: Ragasztott papírkötés
Méret: 150 mm x 220 mm
Czeizel Endre (Budapest, 1935. április 3. – Budapest, 2015. augusztus 10.) Magyar orvos-genetikus, az orvostudományok akadémiai doktora.
1935-ben született. A gimnáziumot a budapesti cisztercita és II. Rákóczi Ferenc gimnáziumban végezte el. Orvosi diplomáját a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szerezte meg.1959-tól az Országos Közegészségügyi Intézetben a veleszületett rendellenességek okainak kutatója. Mellékállásban 1973-ig a János Kórház szülészeti osztályának családtervezési tanácsadója. 1973-ban lett a humángenetikai és teratológiai laboratórium, majd 1984-ben osztály főorvosa és a WHO együttműködési központ igazgatója. Fő kutatási területe a veleszületett rendellenességek kutatása és megelőzése. Igazolta a magzatvédő vitamin szerepét a fejlődési rendellenességek megelőzésében. 1970-től vezetője a Veleszületett Rendellenességek Országos Nyilvántartásának. 1973-ban létrehozta a Veleszületett Rendellenességek Kóroki Monitorját. 1996-98 között a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet főigazgatója, innen ment nyugdíjba. Jelenleg a “Genetikai Ártalmak Társadalmi Megelőzése” Alapítvány tudományos igazgatója.Genetikai tanácsadást 1973 óta végez. Kidolgozta a genetikai tanácsadás ún. “magyar módszerét”, majd az 1980-as években az optimális családtervezési modellt, majd szolgáltatást. Számos nemzetközi társaság és a Magyar Tehetséggondozó Társaság elnöke, a WHO szakértője, több Európai Uniós tudományos kutatási téma résztvevője és vezető nemzetközi folyóirat (pl. American Journal of Medical Genetics) szerkesztőségi bizottságának tagja. Elnöke volt az International Clearinghouse for Birth Defect Monitoring System-nek és az European Environment Mutagenic Society-nek, alelnöke a washingtoni Humángenetikai Világkongresszusnak.
Ismertségét itthon főként televíziós felvilágosító és ismeretterjesztő műsorának köszönheti (Az öröklődés titkai, Születésünk titkai, Jövőnk titkai, Az élet él és élni akar, Ki viszi át a szerelmet, Szexfilm, AIDS, Génjeink titkai, stb.), melyek a hetvenes évektől kezdve nagy hatást gyakoroltak a nézőkre, különösen az ifjúságra.Több mint 300 angol nyelvű tudományos közlemény, 28 magyar ismeretterjesztő, valamint 17 tudományos szakkönyv írója, amelyek közől 7 több nyelven jelent meg.Az utóbbi időben a géniuszság gyökereit kutatja a kivételes talentumú muzsikusok, költők és tudósok családfa-elemzése alapján.
Az orvostudomány kandidátusa (1966), akadémiai doktor (1978), kétszeres Markusovszky-díjas, SZOT-díjas (1977), Ifjúsági-díjas (1987), Kiváló Orvos (1988), Fényes Elek Emlékérem tulajdonosa (1988). 1995-ben a Köztársasági elnök 60. születésnapján a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntette ki. 2000-ben neki ítélték az USÁ-ban a Kennedy-díjat, 2002-ben megkapta az USA Fejlődési Rendellenességek Megelőzése Bizottságának díját.
2013 májusában leukémiát diagnosztizáltak nála. Betegsége alatt az addig magát ateistának valló Czeizel visszatért eredeti katolikus hitéhez. Két kemoterápiás kezelés és egy csontvelő-átültetés után 2015. augusztus 10-én, hétfő hajnalban hunyt el, életének 81. évében. 2015. szeptember 11-én kísérték utolsó útjára az Óbudai temetőben.
1935-ben született. A gimnáziumot a budapesti cisztercita és II. Rákóczi Ferenc gimnáziumban végezte el. Orvosi diplomáját a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szerezte meg.1959-tól az Országos Közegészségügyi Intézetben a veleszületett rendellenességek okainak kutatója. Mellékállásban 1973-ig a János Kórház szülészeti osztályának családtervezési tanácsadója. 1973-ban lett a humángenetikai és teratológiai laboratórium, majd 1984-ben osztály főorvosa és a WHO együttműködési központ igazgatója. Fő kutatási területe a veleszületett rendellenességek kutatása és megelőzése. Igazolta a magzatvédő vitamin szerepét a fejlődési rendellenességek megelőzésében. 1970-től vezetője a Veleszületett Rendellenességek Országos Nyilvántartásának. 1973-ban létrehozta a Veleszületett Rendellenességek Kóroki Monitorját. 1996-98 között a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet főigazgatója, innen ment nyugdíjba. Jelenleg a “Genetikai Ártalmak Társadalmi Megelőzése” Alapítvány tudományos igazgatója.Genetikai tanácsadást 1973 óta végez. Kidolgozta a genetikai tanácsadás ún. “magyar módszerét”, majd az 1980-as években az optimális családtervezési modellt, majd szolgáltatást. Számos nemzetközi társaság és a Magyar Tehetséggondozó Társaság elnöke, a WHO szakértője, több Európai Uniós tudományos kutatási téma résztvevője és vezető nemzetközi folyóirat (pl. American Journal of Medical Genetics) szerkesztőségi bizottságának tagja. Elnöke volt az International Clearinghouse for Birth Defect Monitoring System-nek és az European Environment Mutagenic Society-nek, alelnöke a washingtoni Humángenetikai Világkongresszusnak.
Ismertségét itthon főként televíziós felvilágosító és ismeretterjesztő műsorának köszönheti (Az öröklődés titkai, Születésünk titkai, Jövőnk titkai, Az élet él és élni akar, Ki viszi át a szerelmet, Szexfilm, AIDS, Génjeink titkai, stb.), melyek a hetvenes évektől kezdve nagy hatást gyakoroltak a nézőkre, különösen az ifjúságra.Több mint 300 angol nyelvű tudományos közlemény, 28 magyar ismeretterjesztő, valamint 17 tudományos szakkönyv írója, amelyek közől 7 több nyelven jelent meg.Az utóbbi időben a géniuszság gyökereit kutatja a kivételes talentumú muzsikusok, költők és tudósok családfa-elemzése alapján.
Az orvostudomány kandidátusa (1966), akadémiai doktor (1978), kétszeres Markusovszky-díjas, SZOT-díjas (1977), Ifjúsági-díjas (1987), Kiváló Orvos (1988), Fényes Elek Emlékérem tulajdonosa (1988). 1995-ben a Köztársasági elnök 60. születésnapján a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntette ki. 2000-ben neki ítélték az USÁ-ban a Kennedy-díjat, 2002-ben megkapta az USA Fejlődési Rendellenességek Megelőzése Bizottságának díját.
2013 májusában leukémiát diagnosztizáltak nála. Betegsége alatt az addig magát ateistának valló Czeizel visszatért eredeti katolikus hitéhez. Két kemoterápiás kezelés és egy csontvelő-átültetés után 2015. augusztus 10-én, hétfő hajnalban hunyt el, életének 81. évében. 2015. szeptember 11-én kísérték utolsó útjára az Óbudai temetőben.
Lázár Ervin (Budapest, 1936. május 5. – Budapest, 2006. december 22.) Kossuth-díjas magyar író, elbeszélő, meseíró, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
A leginkább meséiről ismert író első novellája a Jelenkorban jelent meg 1958-ban. Írásaihoz az inspirációt javarészt gyermekkorából merítette. Írásai jellegéből fakad, hogy szövegeit gyakran feldolgozták színházi, filmes adaptációk és rádiójátékok formájában, illetve ő maga is írt hangjátékokat. Műveinek nyelvezete egyéni és játékos. Jellegzetes hangvételű meséi mind a gyermekek, mind pedig a felnőttek körében népszerűségnek örvendettek, örvendenek. Az 1964-ben megjelent A kisfiú meg az oroszlánok című kötetét Réber László illusztrálta, aki ekkortól kezdve az íróval rendszeresen együttműködött. Egyetlen regénye az 1971-es A fehér tigris. Meseregényéért, az 1979-es Berzsián és Didekiért 1982-ben nemzetközi Andersen-diplomával tüntették ki. Ó be szép az élet, s minden más madár című hangjátéka elnyerte szerzőjének a Magyar Rádió 1986. évi kishangjáték-pályázatának első díját.
A Tolna megyei Alsó-Rácegrespusztán nevelkedett, a családja 1951-ig élt itt. Apja, Lázár István, uradalmi ügyintéző volt, édesanyja Pentz Etelka. Felsőrácegresre járt át iskolába, majd Sárszentlőrincre. Tízéves korában a székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnáziumba íratták, de amikor 1948-ban államosították az iskolát, egy idős tanár magántanítványa lett, Sárszentlőrincen.
1950 októberétől Szekszárdra járt középiskolába, a Garay János Gimnáziumba. Ide apja származása miatt nem akarták felvenni, egy élsportoló rokon közbenjárására sikerült mégis. Szüleit, akik a földosztással szegényebbek lettek, mint a környék lakói, mégis osztályidegennek számítottak, 1951-ben kitették a szolgálati lakásból. Tüskéspusztára költöztek.
1954-ben érettségizett. Ezután a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarára járt.
1959. február 1-jétől az Esti Pécsi Napló újságírója. 1961-ben megszerzi a magyartanári diplomát.
Az újságnál 1963-ig marad: utána a Dunántúli Napló és Tüskés Tibor segítségével az irodalmi folyóirat Jelenkor munkatársa. 1965-ben Budapestre költözik, itt az Élet és Irodalomnál helyezkedik el tördelőszerkesztőként. 1971-től 1989-ig szabadfoglalkozású író.
A Magyar Fórum alapító tagja (1989. október 1.), ennél a lapnál egy szűk évig főmunkatárs. A következő években a Magyar Napló, a Pesti Hírlap és a Magyar Nemzet munkatársa; 1992-től a Hitel olvasószerkesztője.
A Magyar Újságírók Országos Szövetségének tagja volt (1991-1994). A Magyar Írószövetség tagja (1969-től).
Felesége Vathy Zsuzsa írónő volt, gyermekeik: Fruzsina (magyar–földrajz szakos középiskolai tanárnő), Zsigmond (jogász).
2006. december 22-én hunyt el Budapesten.
A leginkább meséiről ismert író első novellája a Jelenkorban jelent meg 1958-ban. Írásaihoz az inspirációt javarészt gyermekkorából merítette. Írásai jellegéből fakad, hogy szövegeit gyakran feldolgozták színházi, filmes adaptációk és rádiójátékok formájában, illetve ő maga is írt hangjátékokat. Műveinek nyelvezete egyéni és játékos. Jellegzetes hangvételű meséi mind a gyermekek, mind pedig a felnőttek körében népszerűségnek örvendettek, örvendenek. Az 1964-ben megjelent A kisfiú meg az oroszlánok című kötetét Réber László illusztrálta, aki ekkortól kezdve az íróval rendszeresen együttműködött. Egyetlen regénye az 1971-es A fehér tigris. Meseregényéért, az 1979-es Berzsián és Didekiért 1982-ben nemzetközi Andersen-diplomával tüntették ki. Ó be szép az élet, s minden más madár című hangjátéka elnyerte szerzőjének a Magyar Rádió 1986. évi kishangjáték-pályázatának első díját.
A Tolna megyei Alsó-Rácegrespusztán nevelkedett, a családja 1951-ig élt itt. Apja, Lázár István, uradalmi ügyintéző volt, édesanyja Pentz Etelka. Felsőrácegresre járt át iskolába, majd Sárszentlőrincre. Tízéves korában a székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnáziumba íratták, de amikor 1948-ban államosították az iskolát, egy idős tanár magántanítványa lett, Sárszentlőrincen.
1950 októberétől Szekszárdra járt középiskolába, a Garay János Gimnáziumba. Ide apja származása miatt nem akarták felvenni, egy élsportoló rokon közbenjárására sikerült mégis. Szüleit, akik a földosztással szegényebbek lettek, mint a környék lakói, mégis osztályidegennek számítottak, 1951-ben kitették a szolgálati lakásból. Tüskéspusztára költöztek.
1954-ben érettségizett. Ezután a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarára járt.
1959. február 1-jétől az Esti Pécsi Napló újságírója. 1961-ben megszerzi a magyartanári diplomát.
Az újságnál 1963-ig marad: utána a Dunántúli Napló és Tüskés Tibor segítségével az irodalmi folyóirat Jelenkor munkatársa. 1965-ben Budapestre költözik, itt az Élet és Irodalomnál helyezkedik el tördelőszerkesztőként. 1971-től 1989-ig szabadfoglalkozású író.
A Magyar Fórum alapító tagja (1989. október 1.), ennél a lapnál egy szűk évig főmunkatárs. A következő években a Magyar Napló, a Pesti Hírlap és a Magyar Nemzet munkatársa; 1992-től a Hitel olvasószerkesztője.
A Magyar Újságírók Országos Szövetségének tagja volt (1991-1994). A Magyar Írószövetség tagja (1969-től).
Felesége Vathy Zsuzsa írónő volt, gyermekeik: Fruzsina (magyar–földrajz szakos középiskolai tanárnő), Zsigmond (jogász).
2006. december 22-én hunyt el Budapesten.
Új vásárló vagyok!
új vásárlóval indíthatsz rendelést............