Dekupázs [antikvár]

C7i dekupázs (découpage) nevét egy francia igének köszönheti: découper yL annyit jelent, mint kivágni, körülvágni Tény, hogy minták, rajzok vagy egyszerű papírcsíkok kivágása és díszítésként történő felhasználása már a középkori Európában is divatban volt, hiszen a könyvmásoló szerzetesek is hasonló módszerekkel gazdagították kódexeiket. A mai értelemben vett dekupázs története azonban a 16-17. századi főúri udvarokban kezdődött, azt követően, hogy megjelentek a művészien megmunkált, az európai szem számára egzotikus kínai bútorok és dísztárgyak, amelyek egy addig ismeretlen eljárással, a lakkozással készültek. Magát az eljárást ugyan ismerték már a 16. században is, de igazán a 17. század vége felé kezdett elterjedni Európában. Lényege egy igen bonyolult, rendkívül munkaigényes eljárás: a kiválasztott tárgy vagy bútorfelületére különböző mintákat, rajzolatot visznek fel, amelyet azután több tucat leheletvékony, áttetsző, csillogó lakkréteggel vonnak be.Csakhogy az eredeti kínai lakktárgyak hallatlanul drágák voltak, ráadásul az európai kereslethez mérten meglehetősen kevés készült belőlük. Az ügyes velencei bútorkészítők azonban hamar felfedezték, hogy ők maguk is képesek hasonlóan szép és választékos lakkdíszítéses tárgyakat készíteni: kínai nyomatokból, illusztrációkból kivágtak egyes motívumokat, felragasztották őket, majd pedig az akkoriban divatos szandrák-gyantával kezelték a felületet, egészen addig, míg a megszólalásig nem hasonlított az eredeti kínaitermékéhez. így született meg az eljárás,______________________________amely idővel egyszerű utánzásbólönálló iparművészeti műfajjá vált,