Divat ma [antikvár]

"A 21. század nem 2000-ben kezdődött, hanem most, a bizonytalanság korában" - mondta Raf Simons tervező, aki munkájában rendszeresen utal a Zeitgeistre. Évente egyre több tervező kollekciója jelenik meg a nemzetközi divatnaptárakban. Napjainkban Párizs, Milánó, New York és London még mindig a világ divatfővárosai, de mellettük egyre több város rendez sikeres divatbemutatókat, ahol a jövő tehetségei is helyet és teret kapnak. 2005-ben a dél-franciaországi hyéres-i verseny ünnepelte huszadik évfordulóját, a trieszti Nemzetközi Tehetségtámogató pedig a negyedik versenyét hirdette meg. Minél több a divatszakember, annál több a tanítvány, aki belép ebbe az évről évre növekvő iparágba. A feltörekvő ágazat jelentőségéhez nem fér kétség, hiszen a fogyasztók itt frissen megszerzett sikerességüket fejezik ki a divatos holmik beszerzésével. A terjesztés és a márkanevek is globálissá váltak, a gyártás gyorsan változik és egyre több vállalat igyekszik a legolcsóbb munkaerővel dolgoztatni. Az értékarányos ráfordítás és a hitelesség minden mai tervező egyik legfontosabb szempontja, és a divatvilág vásárlói soha még nem voltak ennyire jól tájékozottak. Tehát nekünk, a divattermékek fogyasztóinak fontos szerepünk van. A korlátozott számban készülő, vagy a "titkos" kiárusításokon beszerzett termékek, a kézművesek míves darabjai vagy a tömegáru - azok a darabok, amelyeket magunknak választunk, megveszünk és viselünk, tehát személyes magatartásunk és választásunk eredményei. Manapság rengeteget tudhatunk meg a divatról, és mégis ritkán kérdezzük meg, hol készült a termék. Nem elég, ha az elképzelés forrását ismerjük, nem elég, ha tudjuk, kitől származik az ötlet. Azt is tudnunk kell, milyen állatból készült, amit viselünk, hogy szenvedett-e miattunk, és hogy milyen körülmények között tenyésztették. Számos vállalat vallja magáénak a környezettudatos szempontokat a divatszakmában.